Pártok és szövetségek

Amikor – néha csupán a frázisok szintjén, és bizonyára nem is mindig meggyőződésből, de – az akkor még Adrian Nãstase irányította párt az RMDSZ támogatását élvezve többnyire a szélsőséges eszmék ellenében, az európai értékek mentén irányította az országot.
Most viszont, ellenzékbe szorulva, belső botrányoktól tépázva ismét csak úgy érzik, a Corneliu Vadim Tudor vezette alakulattal való együttműködés jelentheti a felemelkedéshez vezető utat.
Valószínű, hogy a kétségbeesés vitte rá őket erre a lépésre, hiszen a legutóbb nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok szerint továbbra is csupán húsz százalék körüli a népszerűségük. Az indok a sajátos romániai választói preferenciákban keresendő, hiszen az eddigi tapasztalatok azt mutatják, ha rosszabb helyzetben van az ország, a polgárok sokkal inkább vevők a szélsőségesen nacionalista retorikára, így aztán nem árt úgy helyezkedni, hogy rájuk is sugározzon egy kevés a PRM „dicsőségéből”. Teszik ezt annak ellenére, hogy a nyugati világban már a tágabban értelmezett politikai pragmatizmusba sem fér bele, hogy bármely párt egy szélsőségesen sovén, fasisztoid szólamokkal operáló alakulat társaságában mutatkozzék. És ezt még az sem menti, hogy elvileg csupán rövid távra, a kormány bizalmatlansági indítvány útján történő megbuktatására szövetkeznek.
Már persze ha lesz még mit megbuktatniuk júniusban, hiszen a koalíció két vezető pártja közötti egyre mérgesedő konfliktus arra enged következtetni, hogy az e havi uniós országértékelés után valóban felbomolhat a koalíció. A legutóbbi eseményeket látva úgy tűnik, mind a liberálisok, mind a demokraták – bár főként az utóbbiak – szinte nagyítóval keresik az alkalmat az újabb vitákra. Ha pedig ehhez még hozzávesszük, hogy a PD-t egyre gyakrabban hozzák hírbe a szocdemekkel, igencsak aggasztó a helyzet – még akkor is, ha nem valószínű, hogy egy esetleges PD–PSD-koalícióba bevennék Vadimot is. Az ideológiákhoz csupán nevükben kötődő pártok és állandó válságok fémjelezte belpolitikai helyzet nyomán fellépő instabilitásra, az ebből fakadó hátrányokra ugyanis vajmi kevés gyógyírt jelent a januári EU-csatlakozás.