Normalitás felsőfokon

Amellett ugyanis, hogy itthon tarthatják mindazokat, akik magyarul szeretnék elsajátítani a mesterséget, ám a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román vezetőségének az elmúlt időben tanúsított magatartása korántsem szimpatikus számukra, így inkább valamely magyarországi egyetemre esne a választásuk, a határ közelsége révén egy viszonylag kiterjedt magyarországi régió maturandusait is megszólíthatnák ajánlatukkal.
Szintén a döntés mellett szólhat a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kórházalapítási szándéka, számos, magyarul beszélő orvosra lehet ugyanis szükség Váradon, ha igaz a hír, hogy a magyar állam támogathatja annak megépítését, és végre megvalósulhat a zöld mezős beruházásként tervezett egészségügyi intézmény. (Bár más helyszín is felmerült, a pénzek Váradra irányítása mellett szólhatna, ha a következő tanévtől már a partiumi városban is képeznének magyar orvosokat és gyógyszerészeket.)
A Nagyváradi Egyetem ötlete – ami sajnos manapság ritkaságszámba megy, pedig ennek kellene lennie a normalitásnak egy többnemzetiségű országban – tehát minden szempontból üdvözlendő. Ám a magyar nyelvű képzés beindítása előtt vagy azzal párhuzamosan az oktatás színvonalának az emelésére is szükség lenne. Hiszen a közbeszédben diplomagyárként emlegetett egyetemnek sem itthon, sem külföldön nincs túl jó híre – nem egyszer hallottuk orvosoktól, hogy csak a Váradon végzettektől mentsen meg az Isten, vagy még az egyetem helyét is be kellene szórni sóval. Ugyanakkor információink szerint az itt oklevelet szerzők a külföldi munkavállaláskor is hátrányba kerülnek marosvásárhelyi vagy bukaresti diplomával érkező társaikhoz képest.
Ha azonban valóban sikerülne neves, nemzetközileg is elismert magyarországi szakemberek bevonásával elindítani a magyar képzést, azzal az egész intézmény színvonala is növekedhetne.