Hiszen ha elismerik, hogy Erdélyben nem fenyeget az elszakadás réme, akkor miért jelentene veszélyt az ország biztonságára Koszovó önállósága?
Persze a jelenlegi helyzetben több okból is dőreség lenne a logika és a racionalitás csíráit keresni. Egyrészt megszokhattuk, hogy a mindenkori román politikai vezetők a kisebbségi önrendelkezés említésére reflexből úgy reagálnak, mint aki sündisznóra ült, másrészt meg választási év van, ilyenkor pedig szezonja van a magyar szecessziós törekvések elleni egységfrontba tömörülésnek – függetlenül attól, hogy nem léteznek.
A román pártok reagálása mindenesetre jelzésértékű arra nézvést, mekkora az autonómia bármely formájára vonatkozó igény elfogadottsága ma az országban. A függetlenségi nyilatkozatot követő nemzetközi reakciók – Washington és a legjelentősebb EU-tagállamok azonnali elismerő nyilatkozata – ugyanakkor minden bizonnyal elgondolkodtatják a Washington–London tengely iránti elkötelezettségét korábban fennen hangoztató Băsescu államfőt is. Hiszen a legfőbb szövetségesnek tekintett nagyhatalmakkal mégsem a legszerencsésebb hosszú távon szembe menni. Constantin Degeratu elnöki tanácsos tegnapi nyilatkozata, amelyben a nemzetközi kontextustól függően nem zárta ki a román álláspont megváltozását, már ezt vetíti előre.
Így nem zárható ki, hogy – bizonyos fenntartások hangoztatása mellett – rövidesen Bukarest is a független Koszovó elismerését tekinti majd a román nemzetbiztonság egyik fontos zálogának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
