Ráadásul egyértelmű, hogy maga az államfő sem véletlenül épp most utazott Székelyföldre, amikor a kedélyeket felzaklatták a balkáni események: a helyi románok körében a magyarok „túlkapásaival” szembeni védelem ígéretével éppúgy voksokra vadászik, mint a magyarok között azzal, hogy bizonyos igényeik iránt megértőnek mutatkozik.
És éppen ezért talán az sem véletlen, hogy az államfői vizit a Székely Nemzeti Tanács küldöttgyűlésével azonos időpontra esett. Az eseményt a koszovói események nyomán kiemelt érdeklődéssel kezelte a román média, amely előszeretettel mossa egybe a Székelyföld számára követelt autonómia és a koszovói függetlenség ügyét. Így aztán Băsescunak ismét módjában állt megismételnie korábbi tézisét, amely szerint a Székelyföldnek sem lehet nagyobb autonómiája, mint Călăraşi-nak.
A „véletlenül” jól időzített államfői látogatás során elhangzott kijelentések nyomán most mindenesetre ismét az SZNT térfelén pattog a labda. A feladat: mind itthon, mind Brüsszelben napirenden tartani az önrendelkezés témáját – oly módon, hogy a legkevésbé se lehessen demagóg módon összemosni a Koszovóban történtekkel.
Ehhez azonban végre valódi stratégiát kéne kidolgozniuk, hogy érdemben felléphessenek az ügy érdekében. Látható ugyanis: az ellenfél egyáltalán nem kispályás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
