2013. április 09., 08:082013. április 09., 08:08
Mert beleunt. A menetrendszerű magyarázkodásba, hogy a magángépet nem az adófizetők pénzéből, hanem a pártkasszából fizette, hogy más közlekedési eszközzel elkésett volna, és különben sincs ebben semmi kihívó.
Persze erről a szociáldemokrata választók (is) másként vélekednek, de teljesen értelmetlen lenne tovább ragozni a költséges légi utazás eme vetületét. Morfondírozzunk el inkább azon, hogy a romániai infrastruktúra fejlettsége esetén még magának a kormányfőhelyettesnek sem kellene helikopterre szállnia, ha vidéki vizitre szottyan kedve. Korszerű autópálya-, de legalábbis gyorsforgalmi úthálózaton legtöbb fél nap alatt el lehetne autózni az ország egyik végéből a másikba, és a jármű sem igényelne teljes szervizelést. Ehelyett a hazai útviszonyokról jobb nem beszélni: a 300 kilométernyi sztrádaszakasz hossza nevetséges egy uniós országban, a megyei és országutak állapota katasztrofális; az egyik legforgalmasabb szakasznak számító E60-as megtétele Nagyváradtól Kolozsvárig tengelytörésre kiválóan alkalmas.
Mindezek ismeretében az adhat okot igazán az utazóközönség, általában minden adófizető polgár felháborodására, hogy a román állam éppen most készül kártérítést fizetni a Bechtelnek az észak-erdélyi autópálya-szerződés felbontása miatt. Arról a Nagyvárad–Brassó-sztrádáról van szó, amelynek megépítéséről 2003-ban – kormányfőként – még Adrian Năstase kötött a mai napig titkos megállapodást az amerikaiakkal, hazai szokás szerint a közbeszerzési eljárás mellőzésével, és amelyből tíz év elteltével mindössze ötven kilométer épült meg. Korrupciós ügyein túlmenően nem ártana ezért a kártékony szerződésért is Năstase körmére nézni. Persze ez a hazai infrastruktúrát még nem tenné jobbá, viszont a Năstase-kabinet ténykedéséről azok számára is lehullna a lepel, akik még ma is a rendszerváltás utáni időszak legzseniálisabbjának tartják a börtönviselt politikus kormányzását.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.