Sokkal beszédesebb ugyanis, hogy az elmúlt 17 év során a mindenkori bukaresti kormányok miként viszonyultak szociálpolitikai szempontból a román állampolgárok exodusához. Rögtön elmondható: pancser módon. Kis túlzással Bukarest úgy állt hozzá az eperszed?k kirajzásához, mint a Ceau?escu-rezsim az erdélyi szászok kiárusításához: kifejezetten örült a „tranzakciónak”. Azzal a különbséggel, hogy miközben a diktátor fejpénzt kapott a németekért, a demokratikus Románia azzal a tudattal engedte külföldi vendégmunkára polgárait, hogy keresetük javát úgyis itthon költi majd el a család, no meg annál kevesebb munkanélkülit kell majd eltartani. (Romulus Mailat esete is bizonyítja: a törvénnyel összekülönbözött személyek távozására fellélegeztek itthon). Ez a politika mára oda vezetett, hogy a hárommilliót is meghaladja a külföldön dolgozó román állampolgárok száma, közülük pedig többnyire azok térnek vissza, akiket hazatoloncolnak. Éppen emiatt megmosolyogtató a T?riceanu-kormány er?feszítése, hogy hazacsalogassa honfitársait, hiszen köztudott, hogy a hazai bérek a spanyol, olasz kereseti lehet?ségnél jóval alacsonyabbak. Miközben Torinótól Madridig olyan hírek érkeznek a román közösségekr?l, hogy pártokba, szervezetekbe tömörülnek, templomot építenek maguknak, Bukarest adókedvezménnyel, költözési pótlékkal próbálja hazahívni ?ket, és pótolni a hazai munkaer?piacon keletkezett ?rt. Veszett fejsze nyele, hiszen például a Spanyolországban illegálisan dolgozó 300 ezer román biztosan nem váltaná fel ottani „tiszta” keresetét a romániai adómentesre. Arról nem beszélve, hogy sokkal inkább a még itthon lév? munkaer?nek kellene adókedvezményt biztosítani maradásáért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
