Már a Romulus Mailat által tavaly novemberben elkövetett brutális gyilkosságot követõ olaszországi tiltakozáshullám során nyilvánvaló volt, hogy a római hatóságok nem fognak sokáig kesztyûs kézzel bánni az ország területén élõ illegális bevándorlókkal. Válaszként azonnal kiutasították a bármilyen apró törvénytelenséget elkövetõ külföldieket, most pedig, a Ioan Rus nevéhez fûzõdõ nemi erõszak keltette felháborodás hevében a hamarosan kenyérbe lépõ Berlusconi-kormány leendõ belügyminisztere az uniós állampolgárok szabad utazási jogát szavatoló schengeni egyezmény újratárgyalását fontolgatja. Egy kormány részérõl természetesen érthetõ és elvárható, hogy szavatolni kívánja polgárai biztonságát, a baj azonban ott kezdõdik, amikor mindezt mások – értsd: ártatlanok – rovására teszi. Márpedig félõ, Róma a kollektív bûnösség elve alapján próbál gátat vetni a bûncselekményeknek, akárcsak azok az európai autókölcsönzõ társaságok, amelyek az elmúlt idõszakban valamennyi román ügyfelüket azzal az indokkal utasítottak vissza, hogy számos honfitársuk „felejtette el” visszaszolgáltatni a kibérelt gépkocsit. Közben a római hatóságok mellõzik azt is, hogy az Olaszország és Románia közötti „árucsere” – az Itália gazdasági fejlõdéséhez hozzájáruló olcsó munkaerõ – során képtelenség minõség-ellenõrzést végrehajtani abban az értelemben, hogy kiszûrhetõvé váljanak a potenciális bûnözõk. Ráadásul a bevándorlókról alkotott összképet kizárólag a Mailat-félék szemüvegén keresztül láttató politikusok csak azt érik el, hogy a társadalom egész nemzeteket könyvel el erõszakos, deviáns népként. A bukaresti kormány pedig nekifoghat bármilyen országimázskampánynak, ettõl még a nyugat-európaiak többsége nem a kõmûvesbõl operaénekesként Spanyolországban befutott Costel Busuiocról, hanem Mailatékról alkot képet
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
