A helyzet tragikomikus voltát kitűnően jelzik a lapunk által is megszólaltatott diákok nyilatkozatai is: ők maguk jelentik ki, hogy a „démonizált” élelmiszereket úgyis veszik majd, a szénsavmentes víz fogyasztását pedig nagylelkűen a rendelet kidolgozóira hagyják.
Mindez azt mutatja, a jó szándékú kezdeményezést az átgondolatlan szervezéssel – illetve annak gyakorlatilag teljes hiányával – sikerült kisiklatni. A rendelet kidolgozói ugyanis ismét megfeledkeztek arról, hogy a tiltás az ilyen esetekben a legritkábban vezet eredményre. Sőt a pizza és a szénsavas üdítő fogyasztásának „kriminalizálása” épp hogy a szándékolthoz képest ellentétes eredményt hoz, hiszen a tiltott gyümölcs mindig édesebb annál, ami szabadon kapható. Főleg a könnyen befolyásolható kisdiákok számára, akiket a reklámok amúgy is napestig azzal bombáznak, hogy akkor a „legkúlabbak”, ha literszám vedelik a kólát, és összegyűjtik a chipseszacskókban lévő matricákat.
Tény: a tiltólistán szereplő élelmiszerek valóban károsak, a fiatalkori elhízás nálunk is egyre inkább terjed. Ez ellen azonban átfogó tájékoztatási kampány keretében kellene fölvenni a küzdelmet. A szülőket és a gyerekeket is tájékoztatni kell az egészséges táplálkozás előnyeiről, a gyártókat pedig rá kell kényszeríteni, hogy egészséges termékeket állítsanak elő. Megfontolandó, hogy a zsíros, mesterséges adalékanyagokat tartalmazó termékekre többletadót vessenek ki, amelyből az egészséges életmódot bátorító programokat finanszírozhatnák.
Így talán van arra esély, hogy az igyekezet egyetlen kézzelfogható eredménye ne az legyen, hogy a büfétulajdonosoknak be kelljen zárniuk a boltot, és – mondjuk – egy hipermarket chipsrészlegén kelljen állást keresniük.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.