Kínai figura

Mert igaz ugyan, hogy legrosszabb esetben másfél éven belül Románia is európai uniós tagállam lesz, de azért sokak szerint igencsak távol állunk még attól a szinttől, hogy kelet-ázsiai vendégmunkásokra legyen szükségünk.
A jelek szerint a sepsiszentgyörgyi Olt textilgyár igazgatója nem osztja ezt a nézetet, sőt úgy véli, hogy érdemesebb kínai munkaerőt „importálni” a hazai helyett – még abban az esetben is, ha a városban történetesen meglehetősen magas a munkanélküliek aránya. Mi tagadás, a vállalkozónak a saját szempontjából minden bizonnyal igaza van. Hiszen megtörténhet, hogy helyben is találhatna ugyanannyiért munkásokat, ám a kínai munkaerő legendásan igénytelen, és – már csak az idegen közeg, a nyelvtudás hiánya és a kulturális beidegződöttségek miatt is – kevésbé valószínű, hogy tartania kell tőle: az ázsiai varrónők rátörik az ajtót, ha esetleg késik a fizetés, vagy nem jut étkezési jegy, mintha néhány tűzről pattant székely menyecskét alkalmazna.
Már kérdés ugyanakkor, hogy az ügy társadalmi vonatkozásai jóval bonyolultabbak. A kínaiak alkalmazása miatt munka nélkül maradt helyieket ugyanis minden bizonynyal a legkevésbé sem érdekli, hogy ettől jobban alszik a tulaj. Sőt ha a szerb üzletember szerint a megyében nincs szakképzett munkaerő, akár úgy is szaván lehetne fogni, hogy más, hazai megyékből toboroznak munkásokat.
A székelyföldi eset jelzi, az új gazdasági-politikai közegben, a gazdaság fejlődése és a jólét várható növekedése nyomán előfordulhat: előbb-utóbb Romániának is szembesülnie kell azzal a problémával, amellyel a nyugat-európai államok már több mint harminc éve küzdenek. Nevezetesen azzal, hogy az országot egyre vonzóbb célpontnak tekintik majd a harmadik világból érkező olcsó munkavállalók – még ha ez ma, amikor a híradások a Spanyolországban ezrével dolgozó romániai eperszedőkről szólnak, még esetleg hihetetlennek is tűnik. A nyugati példa pedig azt mutatja, ha a hatóságok és a vállalkozói szféra csupán a rövid távú haszon igézetében, a lehetséges következményeket figyelmen kívül hagyva járnak el, akár középtávon is olyan társadalmi konfliktusokkal szembesülhetünk, mint ma a német vagy a francia polgárok.