Egyebek mellett az erdélyi magyarság vezetői is megszívlelhetik államalapító királyunk intelmei közül a politikai uralkodásra vonatkozót, miszerint „semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség”. Szent István tanításainak, országépítő munkásságának egyik leglényegesebb, máig ható üzenete ugyanakkor vitathatatlanul az, hogy az Európában megtelepedett magyarság évszázadok megpróbáltatásai, határtologatásai közepette is képes megmaradni egységes nemzetként, ha összefog. Kell-e, lehet-e kiválóbb alkalom ehhez az összefogáshoz, a nemzet oly sokszor emlegetett újraegyesítéséhez a térség országainak uniós csatlakozási folyamata?
Augusztus 20. mindemellett nemcsak a magyarok, hanem a világ valamennyi nemzete számára okulásként szolgál. Negyven évvel ezelőtt a Varsói Szerződés öt tagállama – fájdalom: beleértve Magyarországot – megkezdte Csehszlovákia megszállását, erőszakkal vetve véget a prágai tavaszként ismertté vált reformfolyamatnak. Ha más nem is, az legalább intő jel kellene legyen, hogy az európai kommunizmus sorsát megpecsételő agresszió évfordulójáról a jelenlegi cseh és szlovák vezetés közösen kíván emlékezni, miközben a magyarországi parlamenti pártok idén is külön ünnepelnek Szent István király napján. És persze a prágai tavasz vérbefojtására emlékezve, a grúz–orosz konfliktus fejleményeit követve észre kell vennünk: a történelem bizony megismételheti önmagát. Moszkva ezúttal éppúgy agreszszorként lépett fel Tbiliszivel szemben, mint ahogy 1968-ban tette Prágában, azzal a különbséggel, hogy akkor „internacionalista segítségnyújtás”, most pedig „békefenntartás” ürügyén cselekedett. Az akkori és a mostani események egyaránt arra kell intsék a világ nagyhatalmait: erőfitogtatással nem lehet demokráciát, új világot építeni, és közösen kell gátat szabni az elnyomó birodalmi ambícióknak. Ezt üzenik nekünk István ezeréves intelmei is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
