A szocialista pártelnök úgy értékelte, a rendszerváltozás politikailag sikeresen végbement, de problémákat okozott az, hogy „nincs hosszú demokratikus múltunk, és történelmi traumáinkat nem tudtuk demokratikus keretek között megemészteni”.
Gyurcsány legújabb beismerésében az a legf?bb tanulság, hogy els?sorban leplezett önkritika, a morális válságát él? magyarországi közélet egyik legellentmondásosabb személyiségének politikai ars poeticája. Azé a kormányf?é, akir?l brüsszeli el?adásával egy id?ben kiderül: a Magyar Köztársaság egyik legrangosabb kitüntetésére javasolta el?djét, az 1956-ban a magyar forradalom vérbe fojtásában segédkez? „forradalmi karhatalmi ?rszolgálatnál” szolgálatot teljesít? Horn Gyulát.
„Na és?” – parafrazálhatnák sokan az érdemrendre felterjesztett volt külügyminiszter és kormányf? szállóigévé vált, pufajkás múltját firtató kérdésre adott válaszát. „Na és?” – tenné fel a kérdést erre a sajátosan kelet-európai dilemmára Horn elvbarátja, Ion Iliescu is, aki szintén a törvényes rend védelmére hivatkozva hívta be 17 évvel ezel?tt Bukarestbe a bányászokat, vérbe fojtva a „golán értelmiség” tüntetését.
Gyurcsány Ferenc sohasem fogja megérteni, hogy a Horn és Iliescu okozta traumákat – többek között a bábáskodásuk alatt 1996-ban megszületett román–magyar alapszerz?dést – a két ország társadalmának jelent?s része nem képes megemészteni.
És talán jól is van ez így.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
