Esetünkben azonban sokkal inkább arra esik a hangsúly, hogy Oprescut vitathatatlanul deklarált függetlensége juttatta a bukaresti városházára, egykori pártja hivatalos jelöltjeként talán el is bukik. Valószínűleg ugyanez az „egy mindenki ellen” típusú politikai diskurzus vezette győzelemre azt a több mint félszáz polgármestert és közel négyszáz önkormányzati képviselőt, akinek országszerte függetlenként sikerült mandátumhoz jutnia a helyhatósági választásokon. Ekkora számú párton kívüli tisztviselő sohasem aratott még sikert a korábbi megmérettetéseken, ráadásul a jelenség nem nemzetiségfüggő, hiszen Barót, Várfalva, Szék és Apáca magyar polgármestere is bizonyítja, hogy közösségünk ugyancsak vevő a párton kívüliek üzenetére.
A függetlenek iránti rokonszenv megerősödésének az lehet a titka, hogy a választók egy része megcsömörlött a pártpolitikától, az alakulatok közötti állandó csatározásoktól, és inkább arra a jelöltre üti a pecsétet, aki magányos hősként száll szembe a teljes politikai palettával. Kérdés persze – és ez Bukarestre hatványozottan érvényes –, hogy képesek-e ezek a független elöljárók megvalósítani projektjeiket, a maguk oldalára állítani a pártok képviselői alkotta önkormányzati testületeket. Ettől eltekintve számítani kell rá, hogy az őszi parlamenti választásokon – amikor egyéni választókerületekben mérkőznek meg a politikusok – gomba módra fognak megjelenni az önmagukat pártfüggetlennek valló jelöltek.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.