Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy a Koszovó függetlenné válását pártoló uniós és amerikai álláspont miatt a szerbek közel fele szavazott a Moszkvához való közeledést szorgalmazó Nikolicsra, és a jelek szerint a választást a kisebbségek – elsősorban a magyarok voksai döntötték el Tadics javára. Az sem mellékes, hogy az eddig is államfőként tevékenykedő Tadics sem ellenezte, hogy a szerb olajvállalat a Gazprom tulajdonába kerüljön, hozzájárulva ahhoz, hogy Moszkva az EU tőszomszédságában alakítson ki hídfőállást.
A választás igazi nagy győztese maga Tadics, akinek annak ellenére sikerült legyőznie ellenfelét, hogy a politikailag amúgy tőle jobbra álló Vojiszlav Kostunica kormányfő megvonta tőle a támogatást. A voksolás másik nyertese a délvidéki magyarság, amely példás stratégiát alkalmazva hozta ki a legtöbbet a választásból. Az összefogás és a közös államfőjelölt indítása a magyar közösség erejének demonstrálása céljából meghozta az eredményt: Tadics felvállalta igényeik támogatását – bár a területi autonómia ügye már nála is kiverte a biztosítékot. Persze mindez vissza is üthet, hisz a királycsinálóvá avanzsált magyarok ismét a szerb nacionalisták céltáblájává válhatnak – ennek előjele lehet, hogy az egyik radikális párti vezető is hangsúlyozta: Tadics a magyar voksoknak köszönhetően győzött.
A demokrata jelölt diadala ugyanakkor természetesen pozitív fejlemény. Most Tadicson és az uniós politikusokon múlik, hogy a diadal nyomán Szerbiának valóban európai jövője legyen.
Az első nagy próbatétel – Koszovó függetlenségének kikiáltása – várhatóan már csak hetek kérdése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
