A tucatnyi román civil szervezet alkotta Tiszta kormányzatért koalíció a 2004-ben rendezett választások idején kezdte górcső alá venni a hazai politikai elitet, amelynek több száz tagjáról állapította meg, hogy erkölcsi szempontból összeférhetetlen az általa megpályázott tisztséggel. Vagyis: ’89 előtt besúgó volt, az általa irányított megyei önkormányzat közbeszerzését családtagja vállalkozása nyerte, résztulajdonában lévő cégek jutottak állami megbízatásokhoz, nem hajlandó kiköltözni az illetéktelenül belakott állami protokollvillából, politikai pályafutása során három-négy párt tagja is volt – és így tovább. Csakhogy a kezdeményezés sem négy évvel ezelőtt, sem a tavalyi európai parlamenti megmérettetés idején nem érte el valódi célját, a feddhetetlenségükben megkérdőjelezett jelölteket simán megválasztották, és valószínűleg ez történik az idén is. Az ok egyszerű: politikusnak nem kell attól tartania Romániában, hogy a felsorolt okok alapján elforduljon tőle a választó, hiszen a társadalom jelentős része szemében a politikai a legkorruptabb szféra, a politikus pedig törvények fölött álló közszereplő. A bukaresti civilek akciója mindaddig szélmalomharc marad, amíg a választópolgár azt látja, hogy ezek a svindlik csupán az erkölcsökkel összeférhetetlenek, a hatályos törvényekkel azonban nem.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.