Kérdés azonban, mennyire volt szerencsés lépés a két alakulat hirtelen egybeforrasztása. Az ugyanis nagyjából egyértelm?, hogy az államf? lépését nem hosszan kiérlelt elemzés, hanem a PD félig-meddig kudarcos EP-választási szereplése váltotta ki. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a korábbi, 40 százalékos támogatottságot jelz? közvélemény-kutatások alapján a végül elért 28 százalékosnál jóval nagyobb sikerre számítottak. Ezért kellett a liberális párt felszalámizása nyomán kihasított, az eredeti tervek szerint a PD-t túl populistának, a PNL-t viszont túlságosan korruptnak tartó szavazók elcsábítására „létrehozott” liberális demokratákat is beolvasztani.
A PD látványos népszer?ségvesztéséhez vélhet?en nagymértékben hozzájárult, hogy az elnököt korábban szimpatikusnak tartó, ám nyugalomra vágyó szavazópolgárok egy része megelégelte a folyamatos konfliktusos politizálást, és az EP-választáson büntetett. Vagy azáltal, hogy a B?sescu alakulatának tekintett PD helyett a szociáldemokratákra, vagy a liberálisokra szavazott, vagy oly módon, hogy a valamelyest önálló arculattal rendelkez? liberális demokratákra voksolt, aláírva ezzel a PLD halálos ítéletét.
Az egyel?re kétesélyes, hogy az új frigy – amelybe a PD B?sescut, illetve teljes politikai doktrínáját, a PLD pedig egy köt?jelet és egy L bet?t vitt hozományként – mennyire lesz sikeres. Hogy a PLD-sek forrongnak, és sokan közülük már viszsza is kérezkedtek a liberális pártba, nem lehet túl biztató jel. Mint ahogy az sem, hogy az EP-választás fél- és a referendum teljes kudarca alaposan megrengette a mindig minden helyzetb?l gy?ztesen kikerül? államf? nimbuszát.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.