Persze az eredmény borítékolható volt, hiszen konkrétan arról kellett szavazni, hogy akarnak-e a polgárok olyasmiért fizetni, amiért korábban nem kellett. Ez pedig jelentõs mozgósító erõvel bír, így nem túlzás kijelenteni, hogy a Fidesz népszavazási kezdeményezése demagóg volt. Hiszen egyértelmû, hogy az ország bajban van, hogy a nagy szolidaritási rendszerek reformra szorulnak, és az ingyenes egyetemi diploma sem alapvetõ alkotmányos jog. Ilyenkor épp abban nyilvánulhat meg a társadalmi szolidaritás, hogy az állampolgárok belátják: nehéz helyzet állt elõ, és hajlandóak minimális önrésszel hozzájárulni a rendszerek talpra állításához. Jelen esetben viszont az is egyértelmû, hogy a nehéz gazdasági helyzet elsõsorban a mostani kormánykoalíció osztogató politikájának köszönhetõ. (Az már két évvel ezelõtt sem hangzott hitelesen, hogy 2002 elõtt a Fidesz is osztogatott, hiszen a választások megnyerése után az MSZP–SZDSZ-tandemnek nem lett volna kötelessége folytatni a „hagyományt\".) A három díjjal pedig alamuszi módon azt a pénzt próbálták kivenni a polgárok zsebébõl, amit 2002 óta választási kampányfogásként beletettek. A polgárok most jelezték: a kormányzati felelõtlenség nem maradhat következmények nélkül. És büntettek.
A legnagyobb vesztes egyértelmûen Gyurcsány Ferenc. Kérdés, mennyi idõ alatt heveri ki a sokkot, és pártjában mennyi idõt hagynak számára a talpra állásra. Az õszre tervezett, szintén szociális tartalmú népszavazástól nem sok jót remélhet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
