Ezzel együtt a hazai labdarúgóelit és a nyomozóhatóság szégyene, hogy mindeddig tolerálta a sportágat behálózó megannyi törvénytelenséget. Az még csak hagyján, hogy a bukaresti média úton-útfélen sztárolja, ezáltal pedig lovat ad a román futball- és politikai élet önjelölt keresztes lovagja alá. Az azonban Románián kívül csak banánköztársaságokban elképzelhetõ, hogy George Becali – hol nyíltan, hol burkoltan – elismeri: ellenfelek lefizetésével segíti elõ csapata, a Steaua szereplését, és éveken keresztül még a haja szála sem görbül. Mint ahogy tette azt a kolozsvári megvesztegetési botrány közepette is, nem tagadva, hogy ajánlatot tett az U játékosainak. Ráadásul a katonacsapat mindenesének gátlástalan hozzáállása dominóeffektust teremtett: az elõmenetelt pusztán pénzkérdéssé alacsonyító kis-Becalikat, a lelátókat pedig elözönlötték a klubvezetõk verbális duhajkodását fizikai agresszióval majmoló, bíró- és rendõrveréstõl sem ódzkodó szurkolók.
Ilyen körülmények között a román futballélvonal válaszút elõtt áll: egyszer s mindenkorra sikerül megtisztítani a Becali- és Dragomir-féle korrupt potentátoktól, vagy beláthatatlan ideig bennragad a sport szépségét és teljesítményét is elhomályosító bundapolitika posványában. A Romániában uralkodó sajátos balkáni állapotokat tükrözi, hogy ezen a megtisztuláson kizárólag az igazságszolgáltatás esetleges segítségével képes átesni a futballvilág.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
