Persze ha kissé rosszindulatúak vagyunk, azt is mondhatjuk: ha Miheil Szaakasvili grúz elnöknek nem volt elég baja az orosz invázió miatt, a gondokat most a román államfő is tetézte azzal, hogy – miközben az ország romokban, és még ma sem tudni, az oroszok mikor és meddig vonulnak vissza – olyan értékes tanácsokkal halmozta el, mint hogy óvatosságra és körültekintésre van szükség, és azonnal tárgyalásokat kell kezdeni Moszkvával a rendezésről.
Ám Băsescu idegessége érthető, hiszen amolyan balkáni Kasszandraként már évekkel ezelőtt parázs szónoklatokban ostorozta Oroszországot, és több ízben is szorgalmazta, hogy az EU – elsősorban persze Románia – vívja ki legalább részleges függetlenségét az orosz energiahordozóktól. A fejlemények most őt igazolták, ráadásul Moszkva a gázfegyveren kívül hagyományos arzenálját is bevetette – ez pedig bizonyára alaposan megizzasztotta a hagyományosan oroszellenes bukaresti politikumot.
A mostani konfliktusban azonban nem az energetikai biztonság az egyetlen aggasztó tényező. Hiszen arról szól, hogy Grúzia két tartománya nem kíván a továbbiakban Grúziához tartozni, ebben pedig Moszkva határozottan támogatja őket. Márpedig Bukarestben a gáz- és kőolajcsapok elzárásánál sokkalta jobban félnek bármiféle önrendelkezési törekvéstől, mivel minden egyes ilyen kezdeményezésben precedenst látnak a romániai magyar kisebbség önrendelkezési igényei számára. Ezért utasítják el a mai napig Koszovó elismerését, és ezért állt ki Băsescu teljes mellszélességgel a grúz területi integritás mellett.
Az most másodlagos, hogy Dél-Oszétia helyzete nem azonos Koszovóéval. Moszkva megszállás alatt tartja a területet, úgyhogy úgyis azt tesz ott, amit akar. Bukarest pedig attól retteg, hogy ha rövid időn belül kétszer is ily módon megváltozhat egy terület nemzetközi status quoja, akkor bárhol, bármikor megismétlődhet a folyamat.
Az továbbra is elkerülni látszik a román vezetők figyelmét, hogy a tapasztalatok alapján épp a széles körű önrendelkezés biztosítása veheti elejét az elszakadási törekvéseknek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
