Az egyik legfontosabb következtetés az, hogy nagy vonalakban megtörtént a helyosztás a román pártok között, és az elkövetkez? két-három választási ciklusban egyértelm?en a jobb, illetve a balliberális oldal csatája lesz a mérvadó. A példa szemléltetése végett nem kell messzire mennünk. A budapestihez hasonlóan a bukaresti el?jelek is azt mutatják, hogy a palettán a háromszerepl?s, kétpólusú politika fog dominálni, ahol ezenkívül más politikai er? számára nem terem babér. Akárcsak az Orbán Viktor vezette Fidesz, a Cotroceni-palotából Traian B?sescu által irányított demokrata és liberális-demokrata alakulat is arra pályázik, hogy egyeduralkodóvá váljék a jobboldalon. Más kérdés, hogy B?sescu taktikai hibát követett el a PD és a PLD elhamarkodott egyesíttetésével, külön-külön ugyanis Bocék és Stolojanék valószín?leg nagyobb sikerrel csalogathatták volna magukhoz a bizonytalan, a jobboldali és a T?riceanu pártjából kiábrándult liberálisokat. Ezzel együtt a frissen létrehozott alakulat számára széles mozgástér nyílik a jobboldalon, ahol tisztázatlan doktrínája is el?segíti abban, hogy bekebelezze a politika süllyeszt?je fenyegette Dan Voiculescu, Gigi Becali, C. V. Tudor és a Parasztpárt táborát. Például a Nagy-Románia Párt idegengy?löletre vev? híveinek többségét máris sikerült átcsábítani a demokratákhoz, akik közül különösen Emil Boc és Daniel Buda érzett rá a magyarellenes retorika voksra válthatóságára. A másik oldalon nyilvánvaló, hogy a szociáldemokraták és a liberálisok számára nem marad más kiút, mint az eddigi hallgatólagos parlamenti együttm?ködés szentesítése. Az e tekintetben ma még vonakodónak t?n? Mircea Geoan? és C?lin Popescu-T?riceanu számára a magyarországi balliberális együttkormányzás is azt üzeni, hogy viszonyuk nyílt felvállalása nélkül együtt kerülnek ellenzékbe.
A fenti politikai képletben jelenleg egyedül az RMDSZ majdani hovatartozása bizonytalan, ám a következ? parlamenti választásokon a szövetség mindenképpen választani kényszerül a román bal, illetve a jobb között. Feltéve persze, ha benn marad a parlamentben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
