Önmagában azonban közel sem elegendõ, ha egy politikai alakulat beéri a választás szabadsága megteremtésének status quójával, és ezt a küldetéstudatot nem párosítja olyan politikai ajánlattal, amely alapján a szavazópolgár eldöntheti, érdemes-e ráadnia voksát, hozhat-e a párt pozitív változást az életében. Erre figyelmeztette levelében a polgári alakulat vezetõit az MPP székelyudvarhelyi kampánynyitójáról távol maradó Tõkés László is, amikor arra intett: a kiegyensúlyozott, a választók akaratát leginkább tükrözõ politikai képviselet megteremtésének csak szükséges, de nem elégséges feltétele az alternatíva megteremtése. Szerinte az egypártrendszeri szemlélet és gyakorlat végleges felszámolásának igazi próbája a sikeres választási szereplés lehet: a polgári-nemzeti értékrend képviselõinek minél hangsúlyosabb jelenléte az önkormányzatokban, a helyi és megyei szintû döntéshozatalban.
Az MPP számára most annak bebizonyítása jelenti a legnagyobb kihívást, hogy rendelkezik azzal a politikus- és szakemberállománnyal, amelyre támaszkodva képes lesz szert tenni arra az önkormányzati eszközrendszerre, amely segítségével meg is valósítja Az új lehetõség címû keretprogramban felvázolt célokat. Hiszen minden tervhez hasonlóan egy pártprogram is csak annyit ér, amennyi gyakorlatba ültethetõ belõle, márpedig az MPP nem remélheti, hogy a román parlamenten keresztülviszi például az aszimmetrikus regionalizmus kialakításáról alkotott elméletét, amíg nem erõsíti meg pozícióit. Arról nem beszélve, hogy egyedi autonómiakoncepciójával a mostani rivális, az RMDSZ nélkül semmire sem megy, a két alakulat közötti õszi választási együttmûködéshez pedig Szász Jenõék részérõl több párbeszédkészség kell annál, mint kinyilatkoztatni: meg kell szüntetni az erdélyi belmagyar testvérharcot.
Fõleg ha ennek a küzdelemnek õk az egyik zászlóvivõi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
