Tény ugyan, hogy súlyos baleset történt, és sárga foszfor került a leveg?be az ország határaitól néhány száz kilométernyire, ám sem a vegyi anyag mennyisége, sem az id?járási viszonyok nem indokolták a szinte apokaliptikus víziókat. Ami mégis ijeszt?vé teszi az esetet, az az, hogy az ukrán hatóságoktól a jelek szerint akár tényleg történhetett volna a csernobili atomkatasztrófához hasonló baleset is – és a mérgez? felh? nyugodtan átlebeghetett volna az országhatáron, nem fárasztották volna magukat az itteni illetékesek értesítésével. A kijevi vezet?k eljárása kísértetiesen emlékeztet a huszonegy évvel ezel?tti gyakorlatra, amikor a szovjet kormányzat napokig eltitkolta, hogy az atomkorszak legsúlyosabb nukleáris balesete következett be Nyugat-Ukrajnában. A híradásokból kiderült: bár a veszélyes anyagot szállító szerelvény hétf?n este siklott ki, a világ csak másnap reggel értesülhetett a balesetr?l. Mi több: a román környezetvédelmi és külügyi tárca ezek után is hiába próbált információt szerezni a veszély mértékér?l, Kijev továbbra is igen sz?kmarkúan bánt az adatokkal.
Márpedig a legkevésbé sem megnyugtató, ha azzal kell szembesülnünk: északi szomszédunknál továbbra is a diktatórikus birodalmi szemlélet érvényesül, és még akkor sem hajlandó együttm?ködni szomszédaival, amikor elvileg emberéletek múlhatnak a gyors információtovábbításon.
A legkevésbé sem vigasztaló, ha beigazolódik, hogy a Janukovics-kormány saját presztízsének megóvása érdekében próbálta meg elhallgatni a baleset valós adatait. Európában ugyanis ma igencsak anakronisztikusan hat, hogy politikai vezet?k hasonló módszerekkel igyekeznek hatalmukat körülbástyázni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
