2008. január 08., 00:002008. január 08., 00:00
A tét: képes lesz-e a jelenleg több szervezetre szakadt, magát erdélyi magyar jobboldalnak nevezõ konglomerátum olyan egységes, életképes politikai képviseletet létrehozni, amely hitelesen reprezentálja az RMDSZ-szel nem szimpatizáló polgárok akaratát.
A Szász Jenõ által elindított pártbejegyzés kapcsán elkezdõdött vita is ezen dilemma jegyében zajlik. Az MPSZ sepsiszéki szervezete szerint a majdani Magyar Polgári Pártot Tõkés Lászlónak kéne vezetnie, mivel õt tekintik olyan személyiségnek, aki jelentõs ismertségnek örvend a romániai magyarság körében, a Partiumtól belsõ-Erdélyen át a Székelyföldig maga mögé tudja sorakoztatni az RMDSZ-ellenes választókat – amit azzal is bizonyított, hogy képes volt európai parlamenti mandátumot szerezni. Szász Jenõ jóval megosztóbbnak bizonyul, eddig kevés konkrét eredményt tudott felmutatni, neve a nagy akarások révén vált ismertté, illetve azzal, hogy kompromisszumképtelensége miatt a bihariak kiléptek az MPSZ-bõl. Ám kérdés, Tõkés valóban alkalmas elnök lenne-e. Hiszen Szászhoz hasonlóan õ is autoriter, ellentmondást nem tûrõ személyiség, ami továbbra sem kedvez annak, hogy valóban mindenki mögé álljon. Lehet, hogy a megoldás egy harmadik személy lenne, olyasvalaki, aki Tõkéshez és Szászhoz hasonlóan ismert, de táborán belül kevésbé megosztó személyiség náluk. És akiben annak is tudatosulnia kell, hogy az alternatíva nem öncél, azaz az MPP lényege nem csupán az, hogy az RMDSZ-nek minden áron legyen egy ellenpontja is, hanem az, hogy életképes, koherens programot, célkitûzéseket fogalmazzon meg. Ezzel ugyanis egyelõre adós maradt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
