A demokrata-liberális alakulatot a kolozsvári polgármesteri székből irányító elnök persze hiába magyarázza a bizonyítványát, a tények magukért beszélnek: néhány zsíros parlamenti posztért cserébe képes volt lepaktálni azzal a magyarfaló brigantival, akit párttársai sorozatosan hagynak faképnél a PRM mélyrepülése miatt. Ebben az egész paktumügyben elsősorban nem is annyira a politika kurvaságának újabb bizonyítéka a nóvum, hanem az, hogy léteznek, akik nem kérnek belőle. Cătălin Avramescu elnöki tanácsadó értelmiségi gyomrának felkavarodása intő jel a választási jelöltlistáikra költőket, írókat, neves sportembereket toborzó pártok számára, hogy bizonyos rétegeket, személyeket lehetetlenség bevonni a politikába. A minap Nadia Comăneci tornászról, Gabriela Szabó atlétáról, Ivan Patzaichin kajakosról és Ilie Dumitrescu futballistáról derült ki: eszük ágában sincs beállni politikusnak. Sokatmondó, hogy a többszörös olimpiai és világbajnok Patzaichin azzal hárította el a liberálisok által felajánlott képviselőséget, miszerint a politika tisztességtelen megmérettetés. Nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy neves gondolkodók, sportcsillagok távol tartják magukat az aktív politizálástól, hiszen jól tudják: a politikai alakulatok szempontjából csak arra jók, hogy ismertségük révén, atlétikai nyúl módjára maguk után húzzák a pártlistát. Ráadásul honatyaként, netán kormánytisztviselőként ezeknek az embereknek a szakmai elképzeléseit rendszerint a pártérdeknek rendelik alá, és akkor még a számukra igazán fontos erkölcsről még nem is beszéltünk.
Hát akkor ugyan bizony minek állnának be hancúrozni az ördöggel?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
