Ezzel szemben a határon túliak meggy?z?dése: az eddigi támogatási rendszerrel azért kellett szakítani, mert jelent?s mértékben az Orbán-kormány idején, a státustörvény égisze alatt dolgozták ki, vigyázva, hogy a budapesti finanszírozásból egyaránt kapjanak a Kárpát-medencében m?köd? magyar szervezetek – „legitimitásuktól” függetlenül. A Gyurcsány-kormány szerint azonban eljött az új nemzetpolitika ideje, és ezzel a mottóval mindent felszámoltak, ami eddig m?ködött. A jól bejáratott Magyar Állandó Értekezlet helyét – a mindenkori Kárpát-medencei ellenzék kiiktatásával – átvette a ritkán, de eredménytelenül ülésez? Regionális Egyeztet? Fórum, a határon túli magyarok sokrét? problémáit és igényeit átlátni képes közalapítványok megsz?ntek, a romjaikon felhúzott Szül?föld Alap pedig egyszer?en elnézi a baráti pénzosztozkodást. Konkrétan azt a részrehajló finanszírozási politikát, amelynek mentén csak a jelenlegi magyar kormány politikájához idomuló szervezeteknek jut támogatás. Hogy Erdélyben például egyetlen fillért sem kapnak az RMDSZ-t bírálni mer? újságok, vagy hogy Kárpátalján annak a könyvtáros egyesületnek juttatnak 19 millió forintot, amely vezet?jének férje képviseli a régiót az SzA kuratóriumában.
A fenti, Gémesi szerint csupán etikailag kifogásolható esetek fölött persze szemet huny az új magyar nemzetpolitika. Holott egyensúlyt nehéz úgy megteremteni a támogatáspolitikában, hogy a budapesti kormány csak az egyik irányba nem hajlandó adakozni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
