2010. október 13., 10:512010. október 13., 10:51
Azért a négyévesnek a trianoni összefüggéseket elmagyarázni valójában nagyon bonyolult, mert mondjuk nem tudom, hogy tisztában van-e az ország, országhatár, nemzet fogalmakkal. Azért nem tudom, hogy áll a gyermek világképileg, mert a rajzfilmekből meglepően sok és szokatlan információt szerez, például teljesen pöpec környezetvédelemből és a mérgező hulladékok lebomlási idejéről bármikor kapásból tart egy kiselőadást. A dinoszauruszok nyelvtörő nevét is tudja, a technikai vívmányokkal is képben van, mindenképpen legalább velem azonos szinten.
Szóval első lépésben puhatolózom, hogy a Minimax mennyire van otthon Trianonban, majd az apai nevelési elvekkel szembemenve próbálom úgy elmagyarázni kisebbségi létünket, hogy a gyermekben ne alakuljon ki előítélet, s mondom, hogy nem az történt, hogy a románok győztek, s ezért megkapták Magyarország egy részét velünk együtt. Hetek teltek el, majd egyszer Zsófiból csak kibukott a tömbben élő magyar, mert megállapította: ahhoz képest, hogy a románok győztek, elég kevesen vannak... Mondtam, hogy nem kell sokkal messzebb menni, és már annyian vannak, mint a fű a réten, mert úgy gondoltam, ez elég szép hasonlat, hogy a gyerek ne gondoljon semmi rosszat.
Például Kolozsváron, ami elég messze van ugyan, de ott él a magyar keresztanyád, s a sok román, mondtam, s amikor Zsófi nem hallotta, csak kibukott a politikailag nem korrekt válasz is, hogy mi lett volna, ha mi győzünk... Zsófit azonban tovább foglalkoztatta a kérdés, és sokat vívódott, hogy amikor majd felnő, és férjhez megy, maradjon Árkoson a házunkban, ahonnan természetesen minket kiköltöztet, de bármikor meglátogathatjuk. Vagy költözzön Magyarországra, mint a nagybátyja, és ezzel rendezze a kisebbségi lét megbomlott harmóniáját. Végül arra jutott, hogy ha a dolgok továbbra is az eddig megtapasztalt logika szerint alakulnak, akkor számára megnyugtatóan rendeződik a probléma: szerintem arra már Magyarország is Románia lesz, mondta ki az antirevizionista verdiktet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok