2010. október 13., 10:512010. október 13., 10:51
Azért a négyévesnek a trianoni összefüggéseket elmagyarázni valójában nagyon bonyolult, mert mondjuk nem tudom, hogy tisztában van-e az ország, országhatár, nemzet fogalmakkal. Azért nem tudom, hogy áll a gyermek világképileg, mert a rajzfilmekből meglepően sok és szokatlan információt szerez, például teljesen pöpec környezetvédelemből és a mérgező hulladékok lebomlási idejéről bármikor kapásból tart egy kiselőadást. A dinoszauruszok nyelvtörő nevét is tudja, a technikai vívmányokkal is képben van, mindenképpen legalább velem azonos szinten.
Szóval első lépésben puhatolózom, hogy a Minimax mennyire van otthon Trianonban, majd az apai nevelési elvekkel szembemenve próbálom úgy elmagyarázni kisebbségi létünket, hogy a gyermekben ne alakuljon ki előítélet, s mondom, hogy nem az történt, hogy a románok győztek, s ezért megkapták Magyarország egy részét velünk együtt. Hetek teltek el, majd egyszer Zsófiból csak kibukott a tömbben élő magyar, mert megállapította: ahhoz képest, hogy a románok győztek, elég kevesen vannak... Mondtam, hogy nem kell sokkal messzebb menni, és már annyian vannak, mint a fű a réten, mert úgy gondoltam, ez elég szép hasonlat, hogy a gyerek ne gondoljon semmi rosszat.
Például Kolozsváron, ami elég messze van ugyan, de ott él a magyar keresztanyád, s a sok román, mondtam, s amikor Zsófi nem hallotta, csak kibukott a politikailag nem korrekt válasz is, hogy mi lett volna, ha mi győzünk... Zsófit azonban tovább foglalkoztatta a kérdés, és sokat vívódott, hogy amikor majd felnő, és férjhez megy, maradjon Árkoson a házunkban, ahonnan természetesen minket kiköltöztet, de bármikor meglátogathatjuk. Vagy költözzön Magyarországra, mint a nagybátyja, és ezzel rendezze a kisebbségi lét megbomlott harmóniáját. Végül arra jutott, hogy ha a dolgok továbbra is az eddig megtapasztalt logika szerint alakulnak, akkor számára megnyugtatóan rendeződik a probléma: szerintem arra már Magyarország is Románia lesz, mondta ki az antirevizionista verdiktet.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.