2011. július 01., 12:012011. július 01., 12:01
Az azonban, hogy most szélsőséges román szervezetek, illetve az ellenzék műfelháborodása nyomán a kormány törölte a Székelyföld megnevezést egy már elfogadott, amúgy egy székelyföldi település címerének kinézetét rögzítő dokumentumból, illetve hogy Traian Băsescu államfő nyilvánosan veri el a port az RMDSZ-en és a romániai magyarságon eszement megamegyésítési ötletének kudarca miatt, már a botrányos és veszélyes kategóriába tartozik. A Székelyföld megnevezés visszamenőleges hatályú kiradírozása az Illyefalva címerének kinézetét rögzítő dokumentumból kicsinyes gesztus, még akkor is, ha ezt a prefektúra „nemzetvédő” unszolása nyomán a helyi önkormányzatnak is meg kellett tennie.
Egyúttal azt is jelzi, hogy a nagyobbik kormánypárt, a PDL egyre inkább hajlamos az ellenzék által néhány hónapja alkalmazott magyarellenes regiszterben játszani. Ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy az államfő is nekiment az RMDSZ-nek, és egyszerű dorgálás helyett durva, a nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények szellemiségét is semmibe vevő hangnemben oktatta ki a romániai magyarokat, amikor demagóg nyilatkozatában arról beszélt: a kisebbség érdekei nem írhatják felül a többségét. Az államfői vádak – miszerint az RMDSZ etnikai megfontolásokból politikai válság kirobbantásával zsarolta meg őt, valamint az általa irányított PDL-t – kiválóan alkalmasak a magyarellenes hangulatkeltésre.
A kormányoldal megnyilvánulásai olyanok, mintha már elkezdődött volna a választási kampány, amelyben a kormánypartnerre való tekintet nélkül mindegyik oldal megpróbál magyarellenességben rálicitálni a másikra. Mindezek nyomán nagyon kíváncsiak vagyunk, ha egyáltalán elmegy, milyen mondanivalója lesz Tusványoson Băsescunak a szegény, védtelen többséget aljasul „zsaroló” romániai magyarok számára.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!