2011. december 28., 10:002011. december 28., 10:00
Mi lett volna, ha 1989 karácsonyán nem lövik le a diktátort, ha nem szűnik meg a jólétinek nevezett, ám valójában látszatokra és hazugságokra épült társadalmi-politikai rendszer. Több mint két évtizede megfontoltan kétféle társadalmi berendezkedést ütköztetnek a hazai médiafogyasztó előtt: azt, amelyben az állam mindenkinek lakást, munkahelyet, tehát viszonylagos egzisztenciát biztosított, illetve amely levette a kezét a polgárokról, rábízva, boldoguljon, ahogy tud. És ezzel sokakat becsalogattak egy olyan érzelmi csapdába, amelyből a többség nem ismeri a kiutat.
Nem véletlenül támad az az érzésünk, mintha a kortárs román filmipar egyik legautentikusabb képviselője, Corneliu Porumboiu első, 2006-ban bemutatott játékfilmjét élnénk át újra. A Volt-e vagy sem? című, bemutatója évében Cannes-ban két díjat besöprő szatíra 16 év távlatából dolgozza fel a rendszerváltó eseményeket egy televíziós műsorvezető, egy nyugdíjas és egy alkoholista történelemtanár stúdióbeszélgetése révén. Miközben mindannyian misztifikálják a történelmet, hogy önmagukat mentsék, arra keresik a választ: volt-e forradalom kisvárosukban.
Aminek a fokmérője esetükben az, ha a helyi lakosság – élen a később álforradalmárnak bizonyuló történelemtanárral – december 22-e, 12 óra 08 percnél, azaz Ceauşescuék elhíresült helikopteres szökésének pillanatánál korábban kivonult tüntetni. Napunk Romániájában nemcsak az igazi forradalmárok hősies tettét, de magát a rendszerváltás tényét is sokan megkérdőjelezik, afölött elmélkedve: a biztos megélhetés fejében mégiscsak bevállalható az elnyomás, a cenzúra, a szellemi nincstelenség. Holott zsákutcába vezet, ha opcióként a lehetetlent tárják elénk, vagyis hogy egzisztenciális szempontból visszatérhetnek a hetvenes–nyolcvanas évek, az egykori rossznál pedig kevésbé rossz az, ami volt.
„Csináltunk mi is egy forradalmat, ahogy tudtunk. A magunk módján” – mondja Porumboiu mozijának nyugdíjas „hőse”. Huszonkét év elteltével bebizonyosodott, hogy egy rendszerváltáshoz ennél kicsivel több kell…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok