2011. szeptember 16., 10:102011. szeptember 16., 10:10
És milyen igazuk van. Hiszen a menetrend szerint járó busz, troli, villamos, vonat, hajó vagy éppen repülő akkor is indul, ha mi nem vagyunk rajta. Akkor is, ha csak hárman szálltak fel, s akkor is, ha már kapaszkodni is alig jut hely fél lábon állva. Miért szennyeznénk hát pluszban a környezetet? Miért okoznánk még nagyobb fennakadásokat a belvárosokban, forgalmas országúti szakaszokon?
Bár nem tartom magam megrögzött zöldnek, nagyon sokszor próbálok e szerint az elv szerint élni, mozogni. Azonban ahányszor csak megteszem, rögtön meg is bánom. Úgy tűnik ugyanis, hogy az állami vagy helyi közlekedési vállalatok bármit megtennének, hogy az általam helyesnek tartott útról letérítsenek.
Ha Kolozsváron buszra vagy bármilyen más tömegközlekedési eszközre szállnék, még mielőtt felülök, megbánom. Átlagosan 10–15, de akár 20 percenként közlekedik az a busz, amely a szerkesztőségből elvisz a belvárosba, ennyi várakozási időm pedig ritkán van. Emellett ha felülök, azzal kell szembesülnöm, hogy a férőhelyekhez képest igen sokan vártunk arra a csotrogányra, amelyre kétszer is meggondolja az ember, hogy felüljön-e, nem esik-e szét menet közben ennyi személy súlya alatt. Az átlagkor eközben ritkán süllyed 60 alá, mivel a kincses város ingyenes közlekedést biztosít a nyugdíjasoknak, akik kihasználva ezt, úgy tűnik, mintha egész áldott nap buszoznának. Leülésről tehát szó sem lehet, s még állva is elszégyelli magát az ember, hogy a közlekedésnek miért ezt a módját választotta. Ha meg leül, a neveltetés nem hagyja, hogy ez két percnél tovább tartson, hiszen a szék mellett botra támaszkodó néninek nem lehet azt mondani: bocs, én jegyet váltottam. Mint ahogy azt sem, hogy a Györgyfalvi negyedben is csak 20 banival drágább a paradicsom kilogrammja, mint a belvárosi piacon.
A vonat megint más kérdés. A Kolozsvár–Csíkszereda-jegyár éppen csak hogy alulról súrolja a 75 lejt. Egy személy tehát egy jobbacska autóval olcsóbban megjárja azt a 250 kilométert. Nem beszélve arról, hogy feleannyi idő alatt. Ebben sincs hát motiváció.
Hajóval nem járok, mert nincs hová. Repülővel meg csak olyan messzi külföldi tájakra, ahová a gépkocsi talán nem is visz el.
Így ha Romániában ismét útra kell kelni, én az autóra szavazok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok