Cipősdoboznyi panelben, városban nem könnyű zöld irányelvek szerint élni, de azért elmondhatom, hogy amit lehet, megteszünk, megtettünk.
2013. május 06., 22:282013. május 06., 22:28
A szelektív hulladékgyűjtés rég része az életünknek, egy ideje a fáradt étolaj is befőttesüvegekbe kerül a fölső polcra, sőt legutóbb annak is örülhettünk, hogy állítólag a városban az eddig megszokottnál is szelektívebb kukákat helyeztek ki, amibe már nem ömlesztve kell a száraz hulladékot elhelyezni, mint eddig, hanem szépen különválasztható a műanyag, a papír és az üveg. Állítólag.
Hogy miért voltam lusta a fél éve gyűlő fáradt olajat mindmostanáig leadni a rendszeresen megszervezett gyűjtéseken, most ne firtassuk. Elég az hozzá, hogy az elmúlt hétvégén kiadtam a férjnek az ukázt, hogy a megtelt befőttesüvegek tartalmát egy nagyobb palackba centralizálja – épp két liter lett –, közben egy zsákot megtöltöttem összenyomott pillepalackokkal, a másikba pedig az olajtól kiürített üvegek kerültek. A környezettudatos polgárt megillető büszkeséggel vonultunk el a lépcsőházunkhoz tartozó gyűjtőszigetig, ahol azonnal meg is állapíthattuk, hogy az üveghulladéknak való kuka teljességgel hiánycikk, a másik kettőből viszont kettő-kettő is van. Miközben puffogva dugdostam a műanyaggyűjtőbe a pillepalackokat, a hátam mögött kukázó (nem dolgokat kidobó, hanem kihalászó) rokolyás asszonyság még legyintve rám is szólt, mondván: tegyem csak nyugodtan oda az üvegeket is, jó lesz az. Szigorúan közöltem a férjjel, hogy ha már ilyen szépen mindent szétválasztottunk, még pár utcasaroknyit cipelje az üvegeket tartalmazó zacskót a következő szigetig, hátha ott lesz megfelelő kuka.
Mielőtt azonban ez kiderülhetett volna, a zacskó füle leszakadt, úgyhogy a férjet megszánva belenyugodtam, hogy a befőttesüvegek a hagyományos száraz hulladékok között találhatnak helyet. Így már csak a fáradtolajas-flakont hurcoltuk a gyűjtőpontig – épp gyűjtőnap volt –, azt azonban sehol sem találtuk. Elnéztem a napot, az időpontot? Rám vallana. De nem így volt: az olajat gyűjtő idős hölgyek egy bokor tövében leltek árnyékot az áprilisi hőségben, így nem volt könnyű észrevenni őket. Végül majdnem elégedetten nyugtázhattuk, hogy minden szelektíven gyűjthető hulladékot szelektíven gyűjtöttünk, és némi viszontagságok árán sikerült majdnem mindent a helyére is raknunk.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!