2010. október 13., 10:522010. október 13., 10:52
Az államfő ezzel sminkelne egy kicsit a gyengébbik nem nyugdíjkorhatárán, voltaképpen időt szeretne nyerni, de vajon mire, ha a törvény eleve jogtalan eljáráson alapul? Băsescu netán alaposan megcsappant népszerűségi mutatóján javítana valamelyest? Vagy lelkiismereti megfontolásokból nem hirdette ki a jogszabályt, tudva, hogy az ismert körülmények között elfogadott nyugdíjtörvény köszönő viszonyban sincs az érintettek milliói, a mai és a leendő nyugdíjasok elvárásaival?
És talán jól tudja, hogy ez a jogszabály körülbelül olyan béka, mint amilyent a Nemzetközi Valutaalap is legyúrna a torkunkon, és amely mind a gyomrunk befogadókészségét, pénzre lefordítva pedig mind az amúgy is üres zsebünk teherbíró képességét messze meghaladja. De az oktatási, illetve a közalkalmazottak egységes bérezéséről szóló törvénytervezet elfogadási módszerére vonatkozó újabb bejelentések is hasonló vitára adnak okot. És legalább olyan üzemzavart sejtetnek, mint amilyen a nyugdíjtörvény elfogadását övezte.
És legalább annyi bizonytalanságot hordoznak magukban. Mert ugyan kétség nem fér hozzá, hogy mindezek a törvények alapvetően fontosak, és hosszabb távon is megnyugtatóan rendezhetnék a dolgokat – ha Románia parlamentje nem úgy és nem olyan hatásfokkal működne, mint ahogyan szokott. Nem vitás, hogy a kormány felelősségvállalásával jelentősen lerövidülhet és leegyszerűsödhet a két utóbbi jogszabály elfogadásának és hatálybalépésének az útja. De vajon van-e biztosíték arra, hogy az ilyen módszerrel – tegyük fel – elfogadott két új törvényt egy majdani hatalomváltással esetleg ugyanolyan módszerekkel nem változtatja meg a következő kormány? Aligha. Márpedig iskolások, oktatók, közalkalmazottak és nyugdíjasok sorsával nem jó – miként kísérleti egerekével – játszani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok