2012. június 22., 10:372012. június 22., 10:37
A megye prefektusának ezért aztán nincs is semmi egyéb dolga, mint az, hogy a megyei és a helyi önkormányzatok szimbólumait, zászlait és intézményelnevezési gyakorlatát vegzálja. A román prefektus (ez is milyen idilli: a románság ugyan 25 százalékos kisebbségben van a megyében, de prefektust adhat – ez minden bizonnyal a tolerancia és a kisebbségek pozitív diszkriminációja jegyében fogant ötlet a kormány részéről, amit ezúton üdvözlök, és ugyanezen az alapon remélem, hogy hamarosan Bihar megyének magyar kormánymegbízottja lehet) kifejezetten hatékonyan működik, hiszen alig nevezték ki, és máris több önkormányzati zászlóról szóló döntésbe belekötött, azon az alapon, hogy a helyi szimbólumokról szóló jogszabályok zászlókról nem rendelkeznek.
A címerek és a zászlók körüli vita amúgy nem új keletű a megyében. A gond rendszerint az, hogy valamely település – vagy a megye – román lakosságának képviselői kifogásolják, hogy a címereken vagy a zászlókon nem jelennek meg a románság szimbólumai. Ami meglehetősen furcsa igény, tudomásom szerint sem a címertan, sem a zászlótan szabályai nem írják elő, hogy helyi etnikumok jelképeit kell megjeleníteni a címerekben vagy zászlókban. Ehelyett inkább a településre, régióra jellemző természeti és történelmi elemeket szokták szerepeltetni.
Persze ellenkező példának ott van Kolozsvár Funar-féle, de még ma is hivatalosan használt címere, amelyben római nőtől dák farkason át a mind a városhoz, mind a memorandisták emlékéhez méltatlan, guillotine-formájú memorandista emlékműig minden helyet kapott. Ilyen alapon tényleg lehetne olyan címert vagy zászlót alkotni, amely zöld mezőben a székely megyéket éppen gyarmatosító, kezében román zászlót tartó ortodox pópát/Bukarestből beejtőernyőzött hivatalnokot ábrázol, és ez – a kolozsvári címerhez hasonlóan – tulajdonképpen minden szempontból kielégítő lenne. Már a heraldikai/vexillológiai és az esztétikai szempontokon kívül. De hát egy erdélyi megyecímernél vagy zászlónál miért pont ezeket a szempontokat kellene figyelembe venni?
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.