Nem akarok én Michelin-csillagos kiszolgálást. Még csak egy elitnek számító belvárosi vendéglő nívójára sem vágyom.
2014. január 24., 12:322014. január 24., 12:32
2014. január 24., 12:342014. január 24., 12:34
Elég nekem, ha egy pincér tudja és teszi a dolgát. De manapság, úgy tűnik, ez sok helyütt nagyobb luxusnak számít, mint a Michelin-csillagos menü, amelyben gyűszűnyi adag szuvidolt antiloppofát szervíroznak konfitált lóherechipsszel.
Elég lenne, ha a vendéglátó-ipari egységekben, amelyekben néha megpihenek, a személyzet legalább az italok természetrajzával tiszteletben lenne. És nem, továbbra sem szmokingos sommelier-re vágyom, aki elmondja, hogy ennek a 2004-es burgundinak ázott patkányfület és alig használt akkusavat idéz a bukéja. Csupán olyan pincérekre, akik tudják, mi van a bárszekrényben, és arról memóriájuk rövid megerőltetését követően tájékoztatni is tudják a vendéget.
Nem szeretnék általánosítani, hiszen sok helyütt vannak a szakmájukhoz értő felszolgálók, de nekem az elmúlt hónapokban jó néhányszor sikerült olyan pincérbe belefutnom, aki gasztronómiai gurunak kijáró, meglepetéssel vegyes csodálattal nézett rám, amikor közöltem, hogy a vörösborok között van száraz, félszáraz meg félédes is az édes mellett. Mindezt azt követően, hogy megjegyeztem: a borkínálat felsorolása némileg árnyaltabb művelet annál, mint hogy „Van vörös meg fehér bor.”
Hasonló élményben részesített azon pincérnő, aki a kérdésre, miszerint milyen söreik vannak, két hazai márka nevét még el tudta sorolni, de a harmadiknál már csak arra emlékezett, hogy „valami német.” Mivel ezzel fölkeltette az érdeklődésemet, rendeltem egy üveggel. Ekkor kiderült, hogy a német az cseh. Ráadásul nem is a német nevű, hanem az echte cseh elnevezésű cseh sör. De ezzel már túl messzire merészkedtem az elvárások terén, elvégre nem várható el mindenkitől, hogy tisztában legyen a szláv és a germán nyelvcsalád közötti árnyalatnyi különbségekkel.
Azért belegondoltam: milyen lenne, ha más szakmák művelői is hasonlóan felkészültek lennének. Például ha a sebészorvos a lábfej helyett a fejet amputálná, elvégre ez is fej, az is fej, hát nem mindegy? Vagy ha az építőmester ajtót szerel az ablakok helyére, elvégre ez is nyílászáró, meg az is.
Persze lehet, hogy csak én vagyok túl igényes. Végső soron amennyi pancsolt, emberi fogyasztásra alapvetően alkalmatlan löttyöt adnak el borként, tényleg tökéletesen fölösleges tudni, hogy déli vagy délnyugati fekvésű lejtőn álló raktárban keverték össze az aromatablettát és a cukrot a szesszel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!