Öt kormány ígért már pénzt a Kézdivásárhelyrõl Szent Anna-tóhoz vezetõ út korszerûsítésére, ám végül egy lej sem jutott a közép-kelet-európai viszonylatban egyedinek számító természeti látványosság megközelíthetõségének javítására.
2014. szeptember 09., 20:142014. szeptember 09., 20:14
A probléma eközben súlyosbodott, ma a tengelytörések veszélye mellett az is elõfordulhat, hogy az út válik semmissé egyik pillanatról a másikra. A turisták pedig sorra elmaradoznak, igaz, a sok esõ miatt nem is volt egy túlzottan turistabarát nyár az idei a Székelyföldön, de ahhoz, hogy az elõzõ évekhez képest 40 százalékosra essen vissza a forgalom, nagyban hozzájárult az út évrõl évre rosszabb állapota.
Érdekes módon éppen az államfõválasztások korán elkezdõdött kampányában került terítékre az újabb ígéret az út felújítására. Talán ezért is fogadjuk azt szkeptikusan. (Mint már láthattuk, Victor Ponta arra is képes volt a székely voksokért, hogy a pártja és kormánya által üldözött zászlók alatt mondjon beszédet a Nyergestetõn.)
Nem kell azonban már sokat várnunk, hogy kiderüljön, jut-e még idén kormánypénz a frissen országúttá minõsített Kovászna megyei útra. Ehhez azonban a kormánynak bûvészkalapra lesz szüksége. Az infrastrukturális fejlesztések fellendítése céljából az üzemanyagokra kivetett hétcentes adó ugyanis kudarcot vallott, mint ahogy nem váltotta be a hozzá fûzött kormányreményeket az oszlopadó sem. Utóbbit máris csökkenteni készülnek, kampányban ugyebár nem árt kedvezményt biztosítani a vállalkozói szférának.
Az õ voksaikért van a társadalombiztosítási járulék csökkentése is. Az adóamnesztia pedig közalkalmazottak, nyugdíjasok, kismamák szívét dobogtathatja meg. Ha nem is vonatkozik mindannyiukra a kegyelem, érezhetik, hogy ha baj van, számíthatnak Pontáékra.
A felmérésekben ugyan a jelenlegi kormányfõ vezet, de úgy látszik, nem bíznak eléggé a sikerben ahhoz, hogy ne próbáljanak meg minél több társadalmi réteget magukhoz édesgetni. Mint tudjuk, a bûvészkalapban sem terem magától a pénz.
Egyre valószínûbb tehát, hogy egy újabb korteskedés levét itatják meg velünk jövõre. Ami ugyebár nem választási év lesz.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!