2008. december 09., 09:112008. december 09., 09:11
A nyilatkozatok alapján azonban az körvonalazódik, hogy az új hatalom a Demokrata-Liberális Párt (PDL) köré szerveződik. A négy parlamenti párt közül három a PDL-t tekinti a következő kormány biztos pontjának. Meglepetésre a Szociáldemokrata Párt (PSD) is ezek közé tartozik. Míg korábban úgy tűnt, a választási eredmények a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) tolják a királycsináló pozícióba; mind a jobb-, mind a baloldal csak a PNL támogatásával alakíthat kormányt, most az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a liberálisok kimaradnak a hatalomból. Ez pedig az a forgatókönyv, amelyik a formális politikai logika szerint az RMDSZ-nek is a legkevesebbet ígér. E logika szerint ugyanis valamennyi politikai erő legfőbb célja, hogy kormányozzon. Ez a logika itatta át az RMDSZ utóbbi 12 éves tevékenységét is. A szövetség azáltal érezte hasznosnak magát, hogy több száz magyar szakembernek vezető beosztást biztosított az állami adminisztrációban, hogy magyar településekre is juttatott pénzt út-, tornaterem- és csatornahálózat-építésre. De ha azt a kérdést tesszük fel: közelebb vitték-e ezek a magyar közösséget a gyarapodását hosszú távon biztosító megoldáshoz, nem biztos, hogy igenlő a válasz. Az RMDSZ kormányzati részvétele ugyanis annak volt a cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy Romániában megoldott a kisebbségi kérdés. A mindenkori vezető kormánypártok voltaképpen a magyar vezetőknek adott tisztségekkel, aszfaltburkolattal, tornatermekkel fizettek azért, hogy a magyarok ne akarjanak többet, ne kérjék az autonómiát. A kormányzás tehát a rövid távú szükségleteknek volt a kielégítési eszköze, de egyben a hosszú távú megoldások temetője is. Kicsit olyan volt, mint a mindennapi finom falatok és a pohár bor, melyek feledtetik a családfővel, hogy a családi ház megépítése lenne a legfontosabb. Ha pedig így van, az sem elképzelhetetlen, hogy a távlatos hazai magyar politika fordulópontjaként jegyezhetjük majd fel az RMDSZ hatalomból való kiszorulását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok