A kilencvenes éveket idézte a fontosabb határátkelők környéke a hétvégén, miután pénteken éjfélkor életbe lépett az új schengeni határellenőrzési kódex, ami szigorúbb ellenőrzésre kötelezi a hatóságokat.
2017. április 09., 23:152017. április 09., 23:15
Látva a végeláthatatlan sorokról készült fotókat a Facebook-üzenőfalamon, eszembe jutott, nemrég még amiatt méltatlankodtam, hogy három autó állt előttünk, így öt-tíz percet kellett várakoznunk, hogy átléphessünk Magyarországra, mert korábban úgy suhantunk át, hogy csak annyi ideig kellett lefékeznünk, amíg a határőrök a rend kedvéért rápillantottak a személyinkre.
Pénteken beleborzongtam a tudatba, hogy akkor ismét bizonytalanná vált minden, nem lehet többé a mindennapok része, hogy ha úgy tetszik, egy átlagos hétköznap este átugrunk Váradról Debrecenbe, színházba, vagy egy órával az indulás után már ott kávézhatunk a Nagytemplom tövében.
Nem tartott azonban sokáig az önsajnálat, hiszen rögtön eszembe jutottak barátaink, ismerőseink meg az ismeretlenek százai (ezrei?), akik az uniós csatlakozást követően a schengeni csatlakozás reményében átköltöztek a közeli magyarországi megyékbe, de mindennapi tevékenységeik továbbra is Váradhoz kötik őket, ide járnak vissza dolgozni, ide járnak gyerekeik iskolába. Azért vettek házat Biharkeresztesen vagy éppen Bedőn, mert ott olcsóbb volt, mint mondjuk, Biharszentandráson vagy Fugyivásárhelyen, és a felgyorsult határátkelés mellett úgy jöttek nap mint nap Váradra, mintha egy, a határ innenső oldalán fekvő településre költöztek volna.
Életük pedig most egyik napról a másikra valóságos rémálommá vált, munkahelyük, tanulmányaik forognak veszélyben, s senki sem tudja megmondani nekik, hogy mit hoz a jövő. Legalábbis a közeljövő. Mert abban azért reménykedünk, hogy csaknem három évtizeddel a rendszerváltás után, előbb-utóbb sikerül kikényszeríteni egy olyan felelős politizálást, amely lehetővé teszi Románia számára, hogy létrejöjjön az oly rég várt schengeni övezeti csatlakozás.
Dacian Cioloș volt kormányfő a napokban azt mondta, a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendelet miatt késik tovább, hogy legalább a repterekkel csatlakozhassunk a schengeni övezethez, hiszen közismert, hogy több EU-tagállam is a korrupcióellenes harc érdemi sikeréhez és az igazságszolgáltatás mélyreható reformjához köti Románia schengeni csatlakozásának jóváhagyását. Ez pedig azt jelenti, hogy a közúti határátkelőkön biztosan nem lesz egyhamar változás. Főleg, hogy a nagyobbik kormánypárt nem adta fel a 13-as rendeletbe foglaltakat.
Köszönjük hát meg nekik a teljes visszarendeződést, mint ahogy érdekképviseletünknek is hálával tartozunk, hiszen prominens képviselőik vették védelmükbe a részleges közkegyelmet nyújtó törvénytervezetet, vagy rukkoltak elő mostanság is olyan javaslatokkal, amelyek korrupt politikusokat mentenének fel.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Látogatottsági adatok