2012. május 16., 08:582012. május 16., 08:58
Persze az volt a következtetésünk, hogy bizony, szörnyű lett volna, hisz a zárt, szigorúan szabályozott közösségekben nagyon alaposan be lett volna határolva a mozgásterünk, sok mindent nem tehettünk volna meg azok közül a dolgok közül, melyekben a leginkább örömünket leltük. Ott volt például a bentlakásból való kiszökdösések izgalma, a jó kis csavargások, titokban rágyújtás éjszaka a zuhanyzóban (amiért egyébként kicsapás járt), a bulikba járás és rengeteg egyéb olyan dolog, ami kitűnő szórakozást jelentett számunkra.
Az is felmerült, hogy eleve nem járhattunk volna iskolába, igaz, ez a felvetés nem aratott akkora sikert, mint az összehasonlítgatás többi eleme, hisz nem én voltam egyedüli a haveri körből, aki szívből utált órákra járni. Emellett a meditációnak nevezett, kötelező délutáni négy-öt órás tanulóidőszakot is rühellte mindenki, de a mérleget megvonva, nem maradt bennünk kétség, hogy bizony, jó dolog az, hogy nem jöttünk világra pár száz vagy akár néhány tíz évvel korábban. Mostanában viszont – főleg néhány hajtósabb időszak közepe-vége felé – kezdem kicsit másképp látni a dolgot.
Néha eltöprengek, hogy nem lenne-e mégiscsak jobb nyugodtan élni a mai őrület helyett. Nem aggódnék például soha amiatt, hogy lesz-e fél év múlva is munkahelyem, és ha igen, keresek-e majd annyit, hogy kényelmesen élhessek belőle. Nem ugráltatna soha semmilyen főnök, mert ha a napi ház körüli, illetve a mezei munkát elvégezném, nem kérnének rajtam számon semmi egyebet.
És úgy általában nem kellene tépelődnöm semmin, mert pontosan lehetne tudni, hogy mikor kezdődik az ültetési, a kapálási vagy a betakarítási szezon, mikor van böjti időszak, mikor van farsang, mikor vannak a bálok. A lakásra sem lenne gond, mert a régi nagycsaládok és a szomszédok-ismerősök egy nyáron kalákában felépítették a házikót, ami kellett bele, az pedig összejött a nászajándékból. Persze nem kizárt, hogy két hónap után elegem lenne, és ölne az unalom, de most úgy érzem, hogy nagyon jólesne egy kis eldugott faluban békésen éldegélni.
Talán az lenne a legjobb, ha kedvem szerint lehetne váltogatni a két életformát. De az sem kizárt, hogy elég lenne, ha többéves kihagyás után végre elmehetnék, mondjuk, egy hónap gondtalan szabadságra…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok