2010. január 11., 11:252010. január 11., 11:25
Nem keltett volna kisebb meglepetést az sem, ha az előbbi férfi épp Kossuth-nótákat fütyörészve tekergeti a volánt. Erre könnyen sor kerülhetett volna, ha a sofőrt nem a partiumi város egyik legforgalmasabb főutcáján meszelik le. Az illető már a déli órákban lazított, és a becsípett, profi vezetői engedéllyel rendelkező fuvarosnak meglehetősen kevés vér volt az alkoholjában. Taxis barátaim mondják, hogy komoly stresszel jár ez a munkakör, mert sokszor 24 órán át is ébren kell lenniük. Feszültségoldásra megfelelő a háziszőttes szatmári szilva, vagy a bolti bihari barack.
Ezek a magasan képzett, tapasztalt szakemberek teljes körű szolgáltatást nyújthatnak klienseiknek. A Hová lesz a fuvar? mellett a Nem kér az útra egy kis szíverősítőt? kérdések pedig helyi specialitásokká válhatnak idővel, és az autókba is helyet kaphatna az önkiszolgáló minibár-szolgáltatás. A halandóknak miért nem lehet, ha a kormánytagok limuzinjában van? A mai taxistarifák mellett egyébként is harag nélkül elkél egy bátorító ital. Az utas ihat, neki nem kell vezetnie, a sofőr meg már úgyis részeg, nem árt neki még egy koccintásnyi. Ha jól berúg a kliens, nem veszi észre, merre pörögnek a taxióra számai, a sofőrnek pedig többszörösen is kifizetődik a lőre. Gazdasági válság ide, benzináremelés oda, az embernek is kell üzemanyag, nem száradhat ki a motorja. Jobb egy becsípett, fürgén mozgó taxissal utazni, mint egy álmosan bóbiskolóval, amelyiknek bármikor lekoppanhat a szeme.
A kolozsvári esetből pedig a kékkabátosoknak kell tanulniuk. Nem illik piszkálni a megvadult, rohanó vadat. Aki kötekedik vele, azt megharapja. Hallatlan, hogy a kényszerszabadságok és az állami bérek befagyasztásának idején ezeknek a közalkalmazottaknak még van kedvük az utcákat róni, és belekötni a rendes, adófizető polgárokba. Hangsúlyozom: adófizető, ugyanis az alkohol jövedéki adója miatt egyre többet kell fizetnie a kupicánként kimért kedélynövelőért. Ha többet isznak a sofőrök, akkor több pénz megy a közösbe, és a rendőrség is jobban él. Ergo, az alkoholista sofőrök tartják el a fakabátokat, akik ahelyett, hogy hálát rebegnének nekik érte, folyton piszkálódnak. Ezért jogosan jár legalább egy harapás, vagy akár több is.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.