2010. január 11., 11:252010. január 11., 11:25
Nem keltett volna kisebb meglepetést az sem, ha az előbbi férfi épp Kossuth-nótákat fütyörészve tekergeti a volánt. Erre könnyen sor kerülhetett volna, ha a sofőrt nem a partiumi város egyik legforgalmasabb főutcáján meszelik le. Az illető már a déli órákban lazított, és a becsípett, profi vezetői engedéllyel rendelkező fuvarosnak meglehetősen kevés vér volt az alkoholjában. Taxis barátaim mondják, hogy komoly stresszel jár ez a munkakör, mert sokszor 24 órán át is ébren kell lenniük. Feszültségoldásra megfelelő a háziszőttes szatmári szilva, vagy a bolti bihari barack.
Ezek a magasan képzett, tapasztalt szakemberek teljes körű szolgáltatást nyújthatnak klienseiknek. A Hová lesz a fuvar? mellett a Nem kér az útra egy kis szíverősítőt? kérdések pedig helyi specialitásokká válhatnak idővel, és az autókba is helyet kaphatna az önkiszolgáló minibár-szolgáltatás. A halandóknak miért nem lehet, ha a kormánytagok limuzinjában van? A mai taxistarifák mellett egyébként is harag nélkül elkél egy bátorító ital. Az utas ihat, neki nem kell vezetnie, a sofőr meg már úgyis részeg, nem árt neki még egy koccintásnyi. Ha jól berúg a kliens, nem veszi észre, merre pörögnek a taxióra számai, a sofőrnek pedig többszörösen is kifizetődik a lőre. Gazdasági válság ide, benzináremelés oda, az embernek is kell üzemanyag, nem száradhat ki a motorja. Jobb egy becsípett, fürgén mozgó taxissal utazni, mint egy álmosan bóbiskolóval, amelyiknek bármikor lekoppanhat a szeme.
A kolozsvári esetből pedig a kékkabátosoknak kell tanulniuk. Nem illik piszkálni a megvadult, rohanó vadat. Aki kötekedik vele, azt megharapja. Hallatlan, hogy a kényszerszabadságok és az állami bérek befagyasztásának idején ezeknek a közalkalmazottaknak még van kedvük az utcákat róni, és belekötni a rendes, adófizető polgárokba. Hangsúlyozom: adófizető, ugyanis az alkohol jövedéki adója miatt egyre többet kell fizetnie a kupicánként kimért kedélynövelőért. Ha többet isznak a sofőrök, akkor több pénz megy a közösbe, és a rendőrség is jobban él. Ergo, az alkoholista sofőrök tartják el a fakabátokat, akik ahelyett, hogy hálát rebegnének nekik érte, folyton piszkálódnak. Ezért jogosan jár legalább egy harapás, vagy akár több is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok