Mircea Duşa védelmi miniszter még saját nemzettársait is meghökkenti azon igyekezetében, hogy túlbuzgó hazafiasságát államhatalmi eszközökkel erőltesse az ország önkormányzataira és lakóira.
2014. április 15., 20:232014. április 15., 20:23
A szenátus ugyan elfogadta a Hargita megyei honatya törvénymódosító indítványát, miszerint minden városban kötelezően főutat kell elnevezni 1918. december elsejéről, ám a „nemzeti ügy” ezúttal megosztotta a román politikusokat: a szociáldemokrata miniszter kezdeményezése az ellenzéki demokrata-liberálisok tiltakozását váltotta ki. Mivel a képviselőház a döntő kamara, nem lehet mérget venni rá, hogy a javaslat törvényerőre emelkedik, ám már az első parlamenti vita sok tanulsággal szolgál.
A maroshévízi Duşa – aki már az 1989 előtti diktatúrában is „vitte valamire”, hiszen a helyi néptanács alelnöke is volt – az a fajta politikus, aki régóta jó szolgálatot tesz az államnak a székely világban. Most azonban túl nagyot akar markolni, ugyanis a magyarság komfortérzetét újfent irritáló kezdeményezése ezúttal annyira elrugaszkodott, hogy támadófelületet ad politikai ellenfeleinek is.
A PDL azonnal ugrott, hiszen a kötelező ünneplést is előíró, a demokrata-liberálisok által kínos fércműnek nevezett törvényjavaslat gyakorlatilag vezényszóra váltaná ki a román népből a hazafiasságot, ami sötét, letűnt időket idéz.
Végeredményben mellékes, hogy bevezetik-e a rendelkezést, vagy sem: ez sokat már nem oszt vagy szoroz a tekintetben, hogyan is érzi magát a saját utcaneveiért, nyelvi, közösségi jogaiért szélmalomharcot vívó magyarság Romániában.
Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes nemrég reményét fejezte ki: talán a gyulafehérvári nagygyűlés 100. évfordulója elvezet oda, hogy a román társadalom alaposan átértékeli a nemzeti kérdést. Igen, megtörténhet: akkor, ha mi is elhisszük, ez az ország csak a románoké, és ha a nagy ünnepen lojális állampolgárokként román zászlókat lobogtatva koccintunk az egyesülésre a kormányban, a parlamentben, az önkormányzatokban, a hivatalokban, az utcán és otthon is.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!