2011. október 14., 08:452011. október 14., 08:45
A belgrádi parlament által elfogadott restitúciós jogszabály ugyanis minden alapvető emberjogi egyezménnyel ellentétes, hiszen a kollektív bűnösség elve alapján zárja ki a kárpótlásból a magyarokat és a németeket azon az alapon, hogy a második világháború idején együttműködtek „a fasiszta megszállókkal”. Ezért egyetlen, a demokratikus alapelveket és az emberi jogokat tisztelő uniós kormány sem találhat kivetnivalót abban, hogy a közösség egyik tagja ilyen radikális lépés kíséretében emeli föl a szavát ellene. Pláne úgy, hogy a szerbiai kisebbségekkel szembeni visszaélések ügyében váratlan szövetséges is akadt Románia képében, hiszen a kormánypárti PDL egyik szenátora, Viorel Badea épp a héten jelentette ki, hogy a Szerbiában élő románokkal szemben a népszámlálás alkalmával elkövetett visszaélések román vétót is maguk után vonhatnak.
A vétó meglebegtetése arra is jó alkalom, hogy Budapest nyomatékosan felhívja a figyelmet a Magyarországtól elszakított területeken élő magyar közösségek létére és problémáira – ez vélhetően sokkal hatékonyabb lenne, mint a kézzel fogható eredménnyel nem vagy alig járó EP-viták, hiszen az EU-tagállamok egy része saját kisebbségi problémái miatt rendszerint inkább szőnyeg alá söpörné a kérdést. Ha a budapesti kormány megvétózná a szerb tagjelöltséget, azzal keményebb kiállásról tenne tanúbizonyságot a határon túli magyarok mellett, mint az előző kabinetek – emlékezzünk csak a szlovákiai nyelvtörvény ügyében tanúsított tehetetlenségre, bár tény, hogy Pozsonnyal szemben kevesebb eszköz állt rendelkezésre, lévén, hogy szintén EU-tagállam. A határozottabb fellépés ugyanakkor elvárható lett volna. Igaz, előfordulhat, hogy amit a jelenlegi kormány elődein számon kért, azt „bepótolhatja:” a Radicova-kormány bukása után fennáll a veszélye, hogy jövőre ismét a kisebbségpolitikájában gyakran fasisztoid intézkedéseket alkalmazó Robert Fico alakítson kormányt. Az EU-n, sőt az eurózónán belüli Szlovákián pedig jóval nehezebb lesz fogást találni, mint a kapuk előtt kuncsorgó Szerbián.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok