2012. augusztus 22., 00:002012. augusztus 22., 00:00
A Dâmboviţa-parti politika konjunktúratandemet alkotó gyászhuszárjai végképp levitézlettek a taláros testület minden kétséget kizáró, kétharmados többséggel hozott verdiktje nyomán.
A szörnyszülött balliberális kormánykoalíció vezérei azt próbálták elhitetni a lakossággal – és ez bizony milliók esetében sikerült is –, hogy ők amolyan feddhetetlen Grál-lovagokként harcolnak a gonoszt megtestesítő Traian Băsescu ellen, aki értelemszerűen az ország minden bajának okozója.
Csakhogy Pontáék nem tanultak elődeik, a 322-ek 2007-es menesztési kísérlete kudarcából, ugyanakkor abba a tévedésbe estek, hogy ugyanazokkal a törvénysértő, az alkotmány kereteit feszegető módszerekkel és eszközökkel lesznek képesek simán megkaparintani a teljhatalmat, amelyek állítólagos elkövetését éppen az államfő fejére olvasták annak másodszori parlamenti felfüggesztésekor.
Még ha fátylat is borítanánk az elmúlt időszak gátlástalan, a referendum érvényességét bármi áron kierőszakolni próbáló intézkedéseire is, elegendő csak egy kicsit belehallgatni az USL vezetőinek az alkotmánybíróság döntésének kihirdetése után tett hőbörgő nyilatkozataiba ahhoz, hogy rájöjjünk: ezek a politikusok sokkal veszélyesebbek az általuk démonizált államfőnél. Ők a washingtoni Fehér Ház lakója, az európai nagyhatalmak, a hazai ügyészség után immár az alkotmánybírákat is Băsescu vazallusának tekintik csak azért, mert tiszteletben tartották – a külföld esetében pedig erre buzdítottak – a jog- és játékszabályokat.
Akinek azonban még ez sem mond el mindent a Szociálliberális Uniónak nevezett politikai bűnszervezetről (idézet egy névtelen balliberális politikustól), annak nem árt, ha szöget üt a fejébe, hogy Ioan Rus exbelügyminiszter után az alkotmánybíróság szociáldemokraták által delegált tagja is kijelentette: nem hajlandó megszegni a törvényt, mert nem akar börtönbe kerülni. Nicsak, ki beszél itt illegitimitásról és diktatúráról…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok