2011. szeptember 16., 10:122011. szeptember 16., 10:12
A romániai magyarság számbeli arányát ismerve bizonyára sokakban fölmerülhet: mi szükség lehet még egy pártra, amikor már megvan az egyébként érdekvédelmi szövetségként bejegyzett, de huszonegy éve pártként működő RMDSZ, illetve néhány éve az MPP is létezik? Hiszen a magyarság országos aránya alig hét százalék, a parlamenti bejutási küszöb pedig ötszázalékos – tehát ha mindhárom párt külön indul el a választásokon, akkor jó esély van arra, hogy egy se jusson be. Mindez valóban így van, ám amellett, hogy a matematikai kényszer miatt – hacsak addig nem módosul úgy a választási törvény, hogy eltörlik a parlamenti küszöböt – a józan ész megköveteli, hogy valamilyen formában összefogás szülessen a magyar pártok között, a versenyhelyzet jótékony hatásai is jelentős súllyal nyomnak a latban.
Az RMDSZ-nek a romániai magyarság egyetlen képviseleteként az elmúlt két évtizedben épp elég ideje volt belekényelmesedni ebbe a státusba. Elvakultság kell persze ahhoz, hogy bárki is kijelentse: az 1990 óta eltelt időszak zömét kormánypártként eltöltve semmit sem sikerült megvalósítania a magyar követelések közül. Az is tény ugyanakkor, hogy a magyarság érdekérvényesítéséért folytatott küzdelemben – mivel rivális híján nem volt, akivel szemben bizonyítania kellett – gyakran a könnyebb ellenállás irányába mozdult el. Ezért fontos, hogy egy olyan, komoly politikai alakulat is porondra lépjen, amely az eddiginél is intenzívebb munkára sarkallja az eddig monopolhelyzetben lévő szövetséget, és napirenden tartja a minél szélesebb körű önrendelkezés témáját. (Arról nem is beszélve, hogy egy másfél milliós közösségtől nem várható el, hogy tagjai mindig, minden kérdésben ugyanazon állásponton legyenek – egy ilyen méretű társadalmon belül ugyanúgy szükség van a pluralizmusra, mint a nagyobbakban.) Az EMNP-nek persze még bizonyítania kell legitimitását, azt, hogy valóban érdemi alternatívát képvisel. Az eddigiek alapján amúgy nem kizárható, hogy a verseny résztvevői nemtelen eszközöket is felhasználnak majd – remélhetőleg azonban a versengésnek végül egy igazi nyertese lesz: a romániai magyarság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok