2011. szeptember 16., 10:122011. szeptember 16., 10:12
A romániai magyarság számbeli arányát ismerve bizonyára sokakban fölmerülhet: mi szükség lehet még egy pártra, amikor már megvan az egyébként érdekvédelmi szövetségként bejegyzett, de huszonegy éve pártként működő RMDSZ, illetve néhány éve az MPP is létezik? Hiszen a magyarság országos aránya alig hét százalék, a parlamenti bejutási küszöb pedig ötszázalékos – tehát ha mindhárom párt külön indul el a választásokon, akkor jó esély van arra, hogy egy se jusson be. Mindez valóban így van, ám amellett, hogy a matematikai kényszer miatt – hacsak addig nem módosul úgy a választási törvény, hogy eltörlik a parlamenti küszöböt – a józan ész megköveteli, hogy valamilyen formában összefogás szülessen a magyar pártok között, a versenyhelyzet jótékony hatásai is jelentős súllyal nyomnak a latban.
Az RMDSZ-nek a romániai magyarság egyetlen képviseleteként az elmúlt két évtizedben épp elég ideje volt belekényelmesedni ebbe a státusba. Elvakultság kell persze ahhoz, hogy bárki is kijelentse: az 1990 óta eltelt időszak zömét kormánypártként eltöltve semmit sem sikerült megvalósítania a magyar követelések közül. Az is tény ugyanakkor, hogy a magyarság érdekérvényesítéséért folytatott küzdelemben – mivel rivális híján nem volt, akivel szemben bizonyítania kellett – gyakran a könnyebb ellenállás irányába mozdult el. Ezért fontos, hogy egy olyan, komoly politikai alakulat is porondra lépjen, amely az eddiginél is intenzívebb munkára sarkallja az eddig monopolhelyzetben lévő szövetséget, és napirenden tartja a minél szélesebb körű önrendelkezés témáját. (Arról nem is beszélve, hogy egy másfél milliós közösségtől nem várható el, hogy tagjai mindig, minden kérdésben ugyanazon állásponton legyenek – egy ilyen méretű társadalmon belül ugyanúgy szükség van a pluralizmusra, mint a nagyobbakban.) Az EMNP-nek persze még bizonyítania kell legitimitását, azt, hogy valóban érdemi alternatívát képvisel. Az eddigiek alapján amúgy nem kizárható, hogy a verseny résztvevői nemtelen eszközöket is felhasználnak majd – remélhetőleg azonban a versengésnek végül egy igazi nyertese lesz: a romániai magyarság.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.