Hosszas tépelődés után rászántam magam az önkéntes véradásra. Ez elég nehéz döntés volt számomra, mert irtózom a tűszúrástól, de azért mégiscsak sikerült rávennem magam.
2013. május 28., 10:502013. május 28., 10:50
2013. május 28., 11:222013. május 28., 11:22
Igazság szerint csak részben motivált az, hogy a vérközpont vezetői folyamatosan arra panaszkodnak, hogy nincs elég donoruk, ami miatt lehetséges, hogy nem tudnának megfelelni az igényeknek abban az esetben, ha hirtelen nagyobb mennyiségű vérre volna szükség.
Benne volt a dologban a kíváncsiság is, mivel több ismerősöm szerint kimondottan jó érzés, ha az embert megszabadítják néhány deci vértől, ami lényegében felfrissíti a szervezetet.Azon még nem csodálkoztam túlságosan, hogy elsőre nem jött össze – pár perccel reggel nyolc után érkeztem, holott előtte kellett volna nyilvántartásba vétetnem magamat.
Másnap ismét jelentkeztem. A váróteremben elég sokan ültek, egyeseken látszott, hogy nem sietős a távozás, nem vár rájuk a főnök. Szóltam az ablaknál, hogy szeretnék vért adni. Mondták: üljek le, mert az érkezési sorrend alapján veszik a klienseket. Mivel nem szántam órákat a dologra, megkérdeztem, hogy szerintük mikor kerülhetek sorra. Erre elmondták: nézzem meg, mennyien vannak előttem, és ne türelmetlenkedjek. Egyébként pedig ne számítsak arra, hogy két-három órán belül, azaz 11 előtt következhetek. Mondtam: ez esetben legyenek szívesek felírni a listájukra, és fél tizenegykor visszajövök. Elképedéssel vegyes felháborodás volt a válasz, majd az egyik nő felém mutogatva, kacagva elkezdett kiabálni a mögötte ülő kollégáinak, hogy nézzenek oda, mit képzel „ez itt\" magáról, hogy azt hiszi, nyugodtan sétálgathat, és csak akkor jön vissza, amikor sorra veszik. A reakció pedig lekicsinylő szájhúzogatás és gúnyos nevetés volt a többiek részéről is.
Eléggé feldühített a viselkedésük, úgyhogy közöltem: ha így viszonyulnak, és nem fontos nekik, hogy vért adjak, akkor mentem, és többé ne számítsanak rám. Később aztán elmagyarázta valaki, hogy a várakozásra azért lett volna szükség, mert előzetes vizsgálatokat kell végezniük a tulajdonképpeni vérvétel előtt. Nem ártana az ilyesmit normális hangnemben elmagyarázni, vagy úgy alakítani a programjukat, hogy az is adhasson vért, aki nem hiányozhat órákat emiatt a munkahelyéről. Ismét meggyőződtem arról, hogy a román egészségügynek nem a pénztelenség a legnagyobb problémája...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!