Hosszas tépelődés után rászántam magam az önkéntes véradásra. Ez elég nehéz döntés volt számomra, mert irtózom a tűszúrástól, de azért mégiscsak sikerült rávennem magam.
2013. május 28., 10:502013. május 28., 10:50
2013. május 28., 11:222013. május 28., 11:22
Igazság szerint csak részben motivált az, hogy a vérközpont vezetői folyamatosan arra panaszkodnak, hogy nincs elég donoruk, ami miatt lehetséges, hogy nem tudnának megfelelni az igényeknek abban az esetben, ha hirtelen nagyobb mennyiségű vérre volna szükség.
Benne volt a dologban a kíváncsiság is, mivel több ismerősöm szerint kimondottan jó érzés, ha az embert megszabadítják néhány deci vértől, ami lényegében felfrissíti a szervezetet.Azon még nem csodálkoztam túlságosan, hogy elsőre nem jött össze – pár perccel reggel nyolc után érkeztem, holott előtte kellett volna nyilvántartásba vétetnem magamat.
Másnap ismét jelentkeztem. A váróteremben elég sokan ültek, egyeseken látszott, hogy nem sietős a távozás, nem vár rájuk a főnök. Szóltam az ablaknál, hogy szeretnék vért adni. Mondták: üljek le, mert az érkezési sorrend alapján veszik a klienseket. Mivel nem szántam órákat a dologra, megkérdeztem, hogy szerintük mikor kerülhetek sorra. Erre elmondták: nézzem meg, mennyien vannak előttem, és ne türelmetlenkedjek. Egyébként pedig ne számítsak arra, hogy két-három órán belül, azaz 11 előtt következhetek. Mondtam: ez esetben legyenek szívesek felírni a listájukra, és fél tizenegykor visszajövök. Elképedéssel vegyes felháborodás volt a válasz, majd az egyik nő felém mutogatva, kacagva elkezdett kiabálni a mögötte ülő kollégáinak, hogy nézzenek oda, mit képzel „ez itt\" magáról, hogy azt hiszi, nyugodtan sétálgathat, és csak akkor jön vissza, amikor sorra veszik. A reakció pedig lekicsinylő szájhúzogatás és gúnyos nevetés volt a többiek részéről is.
Eléggé feldühített a viselkedésük, úgyhogy közöltem: ha így viszonyulnak, és nem fontos nekik, hogy vért adjak, akkor mentem, és többé ne számítsanak rám. Később aztán elmagyarázta valaki, hogy a várakozásra azért lett volna szükség, mert előzetes vizsgálatokat kell végezniük a tulajdonképpeni vérvétel előtt. Nem ártana az ilyesmit normális hangnemben elmagyarázni, vagy úgy alakítani a programjukat, hogy az is adhasson vért, aki nem hiányozhat órákat emiatt a munkahelyéről. Ismét meggyőződtem arról, hogy a román egészségügynek nem a pénztelenség a legnagyobb problémája...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!