JEGYZET – Szerencsésnek tartom magam, mert aránylag kevésszer fáj a fejem, olyankor viszont elég erősen. De csak bedobom a régi, jól bevált hazai gyártású fejgombot, és már el is múlt.
2014. augusztus 19., 19:222014. augusztus 19., 19:22
Férjem hasonló mennyiségű fejfájás-csillapítót használ, úgyhogy évente körülbelül egy dobozzal veszünk. Most elfogyott, kértem hát a gyógyszertárban a gyerekkorom óta változatlan nevű, jól ismert tablettát. A fiatal kis gyógyszerésznő megkérdezte, van-e vényem. Nincs, miért lenne, kérdeztem vissza.
Merthogy nélküle… Nélküle mi történik? Vagy azt hiszi, hogy a nagy meleg miatt meg-megfájduló fejem miatt hanyatt-homlok rohanok a háziorvoshoz? Vállalva az elég hosszú odautat, a várakozást, majd hazakászálódom, hogy elmehessek – más irányba – a gyógyszertárba?! Nem, ilyesmit ne tételezzen fel rólam. Esetleg azt gondolja, hogy narkomán vagyok, és nem heroin után futkosok, hanem egyszerűen beveszem a fájdalomcsillapítót?!
A narkomán szó használhatott, talán ebből derült ki a számára, hogy ha ilyen szavakat használok, mégsem lehetek utcasarki drogdíler, nem tudom, de levette a polcról a pasztillás dobozt, és elém tette. Még annyit kockáztatott meg, hogy az orvos hat hónapig érvényes receptet írna fel nekem, de erre már nekem is csak röpke válaszom volt, hogy előfordulhat: hét hónapig nem fáj a fejem. Ezzel vége lett a terméketlen „eszmecserének”, fizettem és elmentem.
Az utcán aztán tovább ágazott bennem a gondolat, hogy mennyire igazuk van azoknak, akik szerint súlyosan beteg ez a mi egészségügyünk. És valóban: a valós vagy potenciális beteg számít a legkevésbé. Nem segíteni akar a rendszer, hanem mint a túlélő valóságshow-kban egyre nehezebb és nehezebb feladatok elé állítani a delikvenst, lássuk, meddig bírja.
Nem azokat a vényeket ellenőrzik, amelyeken kilószámra szerepelnek a lehetőleg majdnem egészében térítéses patikaszerek, nem büntetik meg azokat, akik kikövetelik az ilyen gyógyhatású tablettákat, csak azért, mert a szomszédnak vagy a sógorasszonynak is írt valami hasonlót az orvos. De szép lassan lecsillapítottam magam, mert jól tudom, úgysincs értelme a fölösleges mérgelődésnek.
Különösen nem a csúcsértékeket ostromló melegben. Inkább azt képzeljem el, milyen jó kereseti lehetőség volna, ha fejgombokat árulgatnék titokban, úgy kínálgatva, hogy nem kell recept! Mennyivel kevesebbünknek fájna a mindennapi élettől a feje!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!