2009. április 22., 11:532009. április 22., 11:53
Miközben mindkét ügy kapcsán megemlíthető a magyar közösségek határokon átívelő kapcsolatépítése – Overdose tulajdonosa felvidéki magyar üzletember, aki azért neveltette Magyarországon lovát, hogy az a magyar színeknek hozzon dicsőséget, míg a bolíviai ügy kapcsán erdélyi és magyarországi magyarokat egyaránt megöltek, illetve gyanúba fogtak – , Overdose esetében jogosan lehetünk büszkék, a Santa Cruzban történt rajtaütés kapcsán viszont a döbbenet és az esetleges szégyenérzet mellett az egészséges kétely is helyet kaphat.
A kivégzett magyarok – a bolíviai-magyar egykori zsoldos és a radikális jobboldali körökben forgó erdélyi fiatalember – múltja és az általuk képviselt szubkultúra ismeretében az még hihetőnek tűnik, hogy kevés racionális meggondolással, ám annál nagyobb mértékű romantikus felbuzdulással, amolyan modern kori Bem apóként vagy Lord Byronként valóban részt akartak venni a Santa Cruz-i autonómiaküzdelmekben.
Ám az Evo Morales elleni merénylet terve az eddigi, igencsak hiányos információk és bizonyítékok alapján meglehetősen meredeken hangzik. Morales ugyanis egyike azon radikális baloldali populista jelszavak segítségével hatalomra került dél-amerikai államfőknek, akik népszerűségüket az ostromlott vár-érzés erősítésével, a szegények védelmezőjeként tetszelgő államfő életére törő, ármánykodó külföldi kapitalisták rémképével próbálják megőrizni.
Könnyen előfordulhat, hogy a kétes indokokkal kivégzett magyarok csupán áldozatok egy olyan politikai játszmában, amelyben az egyik oldalon egy, indián honfitársai javára részrehajló, az európai gyökerű polgárokat viszont többletadóval és államosítással sanyargató elnök, a másikon pedig a gazdasági és politikai befolyásukat megőrizni kívánó körök megmaradása a tét.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.