Végre valami jó is

Nem is feszítem tovább az érdeklődés húrját, elárulom, miről van szó: a köztisztasági vállalat emberei seprik össze a legkevésbé sem magánterületnek számító járda és az egy-két éve felszámolt, illetve parkolóhellyé átalakított zöldövezetet ilyen tájban elborító levélmennyiséget. A nagy fairtó akcióba besorolt környékünkön éppen előttünk hagytak talpon két juharfát. Szép, életerős növények, de szárazlevél-termelésük minden őszünket megkeserítette.

Még be sem fejeztük a seprést, már megint tele volt minden – tavaly például volt olyan nap, hogy háromszor is össze kellett takarítani. Testmozgásnak nem rossz foglalatosság, de azért el tudok értelmesebb időtöltést is képzelni magamnak az utcaseprésnél. Különösen azóta, amióta egy ezért fizetett seprűlovag, munkaeszközére támaszkodva próbálta volna levezényelni az én munkámat, mutogatva ide-oda, ahol még felfedezett megbújva egy-egy sárga levelet. Dühöngtem is akkor jócskán, de a válasza lakonikus volt: aki itt lakik, az seperjen. Próbáltam úgy védekezni, hogy hivatalosan kértem a lombkorona némi ritkítását, de előbb telefonon, majd hivatalos levélben kaptam a beadványomra választ: az életerőtől kicsattanó faágak nem igényelnek semminemű kozmetikázást. S már előre rettegtem az avarszőnyegtől, amikor a lombhullás kezdetekor megjelentek a hivatásos sepregetők, hatalmas zsákokba gyűjtötték a leveleket, és el is vitték. Bevallom, hogy az első nap valami különleges alkalmat gyanítottam, másnap csodát emlegettem, mostanra viszont – igen, ilyen gyarló az ember! – már mondhatni, meg is szoktam.

Örvendezésemet némileg megrontotta a férjem józan logikája, aki emlékeztetett arra, hogy nem akármilyen, hanem fizetéses parkolóhelyet létesítettek néhai zöldövezetünkön. Elég gyakran látni is a beálló kocsik rendszámát lefényképező illetékeseket, úgyhogy én csak ne lelkendezzem olyan fennen, mert végeredményben az köteles tisztán tartani a területet akié, illetve aki azért pénzt szed be. Hát ami igaz, az igaz, valóban így van, de az én belső kisördögöm is okoskodik, mondván, hogy ez eddig is így lett volna. Tulajdonképpen mindegy is, a lényeg az, hogy valakinek végre olyasmi jutott az eszébe, ami a város adófizetőit nem bosszantani hivatott, hanem épp ellenkezőleg. Igen, ki merem mondani: mintha egyenesen örömet akartak volna szerezni a lakóknak. Pedig – hivatalosan – még be sem indult a választási kampány.