Kellemes idő volt az év utolsó napján, úgyhogy kiültünk a kis bárocska előtti két asztal egyikéhez kávézni.
2013. május 07., 21:362013. május 07., 21:36
Bent talán három asztal lehetett, de ott pezsgett az élet: helyi törzsvendégek múlatták az időt. Nézelődtünk, bár sok látnivaló nem akadt a kis Gozo szigetén, ami Málta állam tartozéka, de közel sem olyan népes, mint maga Málta szigete. A lakosok viszont láthatóan elégedett emberek: jól fizet a turizmus, pontosabban az, hogy a tengerparti sziklák közt van egy barlangféleség, ahol – állítólag – a tíz évig tartó trójai háború után jó nagy kitérővel hazafelé tartó Odüsszeusz elpihengetett Kalüpszó nimfa (vagy Kirké, a boszorkány?) karjai között. A parton pedig mindent áruló bódék és lakókocsik, amik boldoggá tehetik a turistát csakúgy, mint a helybélit.
A december végi napsütésben kávézgatva arról beszéltünk, hogy lám csak, édesvizük, termőföldjük nincs, de van jó mediterrán csalafintaságuk, és megélnek az ősi mítoszból. A kávés közben jött-ment körülöttünk, végül megkérdezte, netán görögök vagyunk-e, mert nem érti, mit beszélünk. Mondtuk, hogy nem vagyunk görögök, és magyarul beszélünk. Vagyis Magyarországról jöttünk? Nem, Romániából. Felderült a gozói arca, és örömmel nyugtázta, hogy másnaptól már Románia is az Unió tagja lesz. Leesett az állam: ez az igazi közéleti érdeklődés!
És máris szőttük tovább a gondolatot, vajon nem volna-e helyesebb végre kimondani, hogy az olyan sokat emlegetett közös európai értékrend nem is francia–német „találmány\", hanem sokkal-sokkal régebbi, és a földrészek közt hajózgató görögökhöz köthető. Hisz a hajózás veszélyes foglalkozás, könnyen el lehet tűnni, azért olyan fontos, hogy folyamatosan törődjenek egymás dolgaival az összetartozók.
Innen pedig már igazán csak egy lépés volt a híres-neves thermopülai sírfelirat felidézése, amit az utolsó haldokló vésett fel tökéletes disztichonban, hogy az otthoniak tudják, mi történt: „Vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!\" Közel hat és fél év telt el azóta a 2006-os utolsó decemberi nap óta, kaptunk hideget is, meleget is Európából, mindenkinek szíve joga fázni vagy melegedni – én eurofil maradok. S ha időnként meg akarna inogni a hitem, felidézem a gozói kávés őszinte örömét, hogy másnaptól vele együvé tartozók tisztelték meg kis boltját. S ha ez sem segít, skandálni kezdem a hexametert: Vándor, vidd hírül a spártaiaknak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!