Kellemes idő volt az év utolsó napján, úgyhogy kiültünk a kis bárocska előtti két asztal egyikéhez kávézni.
2013. május 07., 21:362013. május 07., 21:36
Bent talán három asztal lehetett, de ott pezsgett az élet: helyi törzsvendégek múlatták az időt. Nézelődtünk, bár sok látnivaló nem akadt a kis Gozo szigetén, ami Málta állam tartozéka, de közel sem olyan népes, mint maga Málta szigete. A lakosok viszont láthatóan elégedett emberek: jól fizet a turizmus, pontosabban az, hogy a tengerparti sziklák közt van egy barlangféleség, ahol – állítólag – a tíz évig tartó trójai háború után jó nagy kitérővel hazafelé tartó Odüsszeusz elpihengetett Kalüpszó nimfa (vagy Kirké, a boszorkány?) karjai között. A parton pedig mindent áruló bódék és lakókocsik, amik boldoggá tehetik a turistát csakúgy, mint a helybélit.
A december végi napsütésben kávézgatva arról beszéltünk, hogy lám csak, édesvizük, termőföldjük nincs, de van jó mediterrán csalafintaságuk, és megélnek az ősi mítoszból. A kávés közben jött-ment körülöttünk, végül megkérdezte, netán görögök vagyunk-e, mert nem érti, mit beszélünk. Mondtuk, hogy nem vagyunk görögök, és magyarul beszélünk. Vagyis Magyarországról jöttünk? Nem, Romániából. Felderült a gozói arca, és örömmel nyugtázta, hogy másnaptól már Románia is az Unió tagja lesz. Leesett az állam: ez az igazi közéleti érdeklődés!
És máris szőttük tovább a gondolatot, vajon nem volna-e helyesebb végre kimondani, hogy az olyan sokat emlegetett közös európai értékrend nem is francia–német „találmány\", hanem sokkal-sokkal régebbi, és a földrészek közt hajózgató görögökhöz köthető. Hisz a hajózás veszélyes foglalkozás, könnyen el lehet tűnni, azért olyan fontos, hogy folyamatosan törődjenek egymás dolgaival az összetartozók.
Innen pedig már igazán csak egy lépés volt a híres-neves thermopülai sírfelirat felidézése, amit az utolsó haldokló vésett fel tökéletes disztichonban, hogy az otthoniak tudják, mi történt: „Vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!\" Közel hat és fél év telt el azóta a 2006-os utolsó decemberi nap óta, kaptunk hideget is, meleget is Európából, mindenkinek szíve joga fázni vagy melegedni – én eurofil maradok. S ha időnként meg akarna inogni a hitem, felidézem a gozói kávés őszinte örömét, hogy másnaptól vele együvé tartozók tisztelték meg kis boltját. S ha ez sem segít, skandálni kezdem a hexametert: Vándor, vidd hírül a spártaiaknak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!