2009. december 16., 10:112009. december 16., 10:11
Az Amerikai Egyesült Államok – Tőkést Rosa Parkshez és Martin Luther Kinghez hasonlító – bukaresti nagykövete, Mark Gitenstein nem véletlenül fogalmazott sokatmondón tegnap, mondván, Romániában igen sok még a tennivaló az 1989 decemberében elkezdett rendszerváltás befejezéséig.
Közhelyesnek tűnhet ez a megállapítás, de még mielőtt legyintenénk, gondoljuk végig, amit az amerikai diplomata maga tett hozzá, hogy tudniillik, még a világ legdemokratikusabb országaként számon tartott Egyesült Államokban sem tekinthető befejezettnek az emberi jogokért vívott forradalom.
Pedig Rosa Parks színes bőrű polgárjogi harcos 1955-ös letartóztatása és a vele szolidarizálók világhírűvé vált autóbuszblokádja után „mindössze” tizenhárom, Martin Luther King örökre emlékezetes, Van egy álmom kezdetű 1963. augusztusi, washingtoni beszéde után pedig „csak” öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az amerikai kongresszus elfogadja az alapvető emberi jogokat szabályozó törvényeket. S mert Románia számára a megnyugtató rendezéshez húsz év sem volt elegendő – ezért van ma is egy álmunk.
Hogy egyszer olyan Romániában fogunk élni, ahol az egyazon autóbuszon ülők egyformán élhetnek Istentől kapott jogaikkal. Hogy egyszer olyan Romániában fogunk élni, ahol nincsenek egyenlők és egyenlőbbek, hanem fehérek, feketék, románok, magyarok, svábok, szászok, cigányok és mindenféle más nációk szóban, de a valóságban is egyenrangúak; például az anyanyelv korlátlan használatában – mert mindannyian ugyanannak az országnak a polgárai.
Hogy egyszer olyan Romániában fogunk élni, ahol az egykori meghurcoltak, s a kétkezi, gyári vagy téeszmunkások a volt pártaktivisták, milicisták, szekusok, katonatisztek nyugdíjának nem a morzsáját kapják – mert mindannyian ugyanannak az államnak dolgoztak. És van egy álmunk, hogy a társadalmat az emberi méltóság megtartása és védelmezése jellemzi, és ahol a szabadság győzelme az igazság győzelme is egyben. S ahol lesz autóbuszblokád, ha mindez nem így érvényesül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok