Kampány lévén röpködnek a bölcsebbnél bölcsebb megállapítások arról, hogy ideje van a szólásnak, a hallgatásnak, az eladásnak és az árulásnak, de arról nem eszik szó, mikor volna ideje már a munkának is.
2014. április 13., 23:092014. április 13., 23:09
Felejtsük el a jó munkához idő kell, a rosszhoz még több poénkodást, mivel lassan huszonöt éve csendben azt is elfelejthetjük, mi az a munkaidő. Ahogy a változás után megpezsdült vállalkozókedv gyorsan lelohadt, az emberek ugyanolyan gyorsan visszaszoktak a 90 előttről örökölt nyögvenyelős munkavégzéshez.
Ma már megint az ikonikus karikatúrahelyzet érvényes: egy ember ás, öten az ásóra támaszkodva nézik. Csak félő, hogy olyan mértékben ment el közben szerencsét próbálni az aktív munkaerő, hogy az itthon maradtaknak már a puszta nézelődés is kezd a nehezére esni. A példához elég volt az egyik ablakunkból körülbelül három hónapon át bámulnom ugyanazt a gödröt. Többször ügyködtek az utcában, a csőcserét úgymond lépcsőzetesen oldva meg, vagyis másfél-kétméteres darabokon piszmogva.
Ősz végén megint nekiláttak a törés-zúzásnak, a kiásás hamar ment, a gödröt azonnal körbeszalagozták, nehogy valaki csak úgy beleessen, majd elmentek. Másnap semmi nem történt, harmadnap viszont a férjem „jelentette”, hogy nemsokára pontot tesznek a munkára, mert nagy adag homokot hoztak a gödör szélére. Megnyugodtam, de a nyugalmamat semmiféle munkazaj nem zavarta meg.
Egyik nap viszont, úgy december vége felé „csodát” láttam: a homok eltűnt, a gödör maradt. Egészen mostanig. Várták, hátha megjön a tél? Várták, hogy valaki talán mégis beleesik, s akkor megkapják az engedélyt az improduktív gödör betemetésére? Nem tudom, mit vártak, de a múlt csütörtökön reggel azt vettem észre, hogy a többhónapos gödröt betemették, és máris nekiláttak a másik oldal feltörésének, épp ott, ahol az elmúlt évben már turkáltak néhányszor.
Most itt tartunk, öten-hatan nyüzsögnek az ablakunk alatt, egyik kávéért megy a közeli bódéba, a másik péksüteményért, a cigarettafelelős szívnivalót hoz. Nem tudom, ennek az újabb gödörnek mi lesz a sorsa, de rosszhiszemű sem szeretnék lenni, pedig tele a város félbe-szer behagyott munkákkal, a helyrehozás szándékának legkisebb nyoma nélkül.
De kivárom a nyarat, hátha addig orvosolják az elszegetlen járdák, nyaktörő süppedések, kiálló kövek baját. Mert állítólag az idén nagy turistainvázióra számítanak a városvezetők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!